7.fejezet

Hali!
Ahogy igértem, ez most végig Edward szemszöge. Az első felét Ficsinek köszönjétek, mert az az ő munkája..én csak itt ott javítottam egy kicsit bele, no meg befejeztem. De szeretném, ha bíztatnátok egy kicsit, hogy több önbizalmam legyen.

Ja és Drága Ficsim kölcsön kenyér....
puszilok mindenkit
Anita

Denali ! Igen ide költöztünk a Denali klánhoz . Tanya nagyon  örült hogy hozzájuk költözünk de én  finoman a tudtára adtam hogy még mindig nem szeretem és nem fogok vele össze jönni . Ettől független szeretem mert barátomként tekintek rá amit elég meglepően de elfogadott .

- Edward ne emészd magad ! A kis Bella biztos egy szerető családnál van és van testvére , anyukája , apukája . Szeretik őt ebben biztos lehetsz ! –  állt mögém Tanya és vállamra rakta kezét , mivel én a nappali egyik foteljében ücsörögtem Bellán gondolkozva .

-Remélem tényleg úgy van ahogy mondod ! Nincs kedved vadászni egyet ?- kérdeztem és szemeibe néztem amik éjfeketék voltak . Szóval igen .

-De van ! Menjünk ! – húzott ki az erdőbe majd mindketten futni kezdtünk és beleszagoltunk a levegőbe majd vadásztunk ahogy azt kell . Én egy pumát és egy szarvast „ettem”. Végig néztem ahogy Tanya vadászott majd mikor ő is végzett visszaindultunk a házba .

- Szerinted még találkozol vele valahol ? – kérdezte mikor beértünk a házba . Mindketten leültünk a kanapéra ő mellém telepedett felhúzta a lábát majd vállamra hajtotta a fejét . Ezt a mozdulatot nem bántam csak tovább ne menjem .

- Nem tudom de ha igen akkor nem tudom hogy egyáltalán felismerem-e, és ha igen, akkor mi történne. Ő már biztos nem emlékszik ránk. – válaszoltam letörten . Ezután csendbe burkolóztunk . Csak ketten voltunk otthon mert  a lányok vásárolni mentek vagyis : Kate , Irina , Rose és Alice, míg Esme és Carmen az árvaházba mentek. Eleazar és Carlile pedig dolgozott . Jasper és Emmett pedig vadászni mentek.

- Te nem gondoltál rá hogy keress magadnak egy rendes vámpír férfit vagy épp egy embert akivel boldog lehetnél? – kérdeztem kis idő után.

- Tudod, igazság szerint sokszor gondoltam rá. Arra milyen lenne, ha valakit közel engednék magamhoz. Mármint érzelmileg. De senkinél sem éreztem még azt, hogy erre hajlandó legyek. Kivéve...kivéve egy valakit…. – hagyta függőbe a mondat végét .

-Ki lenne az a valaki ?- kérdeztem rá hátha talált valakit.

- Az mindegy ! Majd egyszer elmondom ! – tért ki a válasz elől . Belenéztem a gondolataiba de ott is ügyesen titkolta előlem így nem foglalkoztam vele ha karja majd biztos elmondja nekem .

- És te ? Nem szeretnél valakit magad mellé ?- kérdezte vissza .

- Nem is tudom, igazság szerint nem gondolkoztam még ezen. Tudod, elég nehéz, hogy hallom mások gondolatát. És még nem találkoztam olyannal, aki igazán felkeltené az érdeklősésemet. – és ez így is volt, az a sok felszínes nő, akivel eddigi létezésem során találkoztam, egy cseppet sem érdekeltek. Bár Tanya igazán kedves, rá nem tudok máskén tekinteni, mint egy nagyon jó barátra.

- Értem. Akkor továbbra is folytatod remete életedet.-nevetett ki.

- Ha-ha-ha..nagyon vicces mondhatom. Te pedig továbbra is kihasználoda  férfiakat.-vágtam neki vissza.
- Nme mondanám, hogy kihasználom őket, hisz én senkit sem készerítek. Talán van egy kisebb előnyöm, mint más lányoknak, de ennyi.-Még egy ideig beszélgettünk. Hecceltük a másikat, de voltak komoly pillanatok is. Könnyű volt vele beszélgetni. Nem kellett minden másodpercben azt hallanom tőle, hogy mennyire sajnál.

~ Nem hiszem el Edward, hogy ennyire naív vagy.-sugalta felém Alice gondolatban, mire én felé kaptam a tekintetem. Ő sosem szerette igazán Tanya-t, mindig azzal jön, hogy hátsószéndékai vannak.

Mérgesen néztem rá, mire ő megrázta a fejét, s felviharzott a szobájába. A többiek értetlenül néztek utána. Gondolataik alapján, Alice egészen eddig felhőtlenül boldog volt.

- Mi baja ? – kérdezte .

Nem tudom! – adtam a hülyét.  Nem akartam megbántani, pedig nagyon is tudtam, hogy mi nem tetszik kedvenc hugomnak.

- De ha most megbocsátotok, én felmennék hozzá.-mondtam, majd amilyen gyorsan csak tudta felszaladtam hozzá. 

- Szabad.-szólt ki, mielőtt kopogásra emeltem volna a kezem.

- Tudod ez elég idegesítő.-mondtam neki, hogy kicsit oldjam a hangulatát.

- Miért az nem az, ha valakinek egész nap a fejében turkálnak?- hát akkor ez most nem jött össze. Úgy döntöttem inkább befejezem a viccelődést, s most már komolyan fordultam hozzá.

- Mondcsak Alice, mi a baj?-kérdeztem rá, mert még mindig nem volt teljesen tiszta. Olyan halkan, s gyorsan beszéltünk, hogy vámpír hallás ide, vagy oda, a lent lévők nem igazán értették.

- Edward, az a bajom, hogy féltelek.-nézett rám halálosan komolyan, s a gondolatai is ezt tükrözték.

- De mitől féltesz?-kusza gondolatit egy hétig is bogozhatnám, mire értelmes választ kapnék. -Azt nem mond, hogy Tanya az oka.-húztam fel szemöldököm, s kérdőn néztem rá.

- Pedig de. Edward te nem veszed észre, folyamatosan fonja köréd a hálóját. És közben olyan álszent, hogy felfordul tőle a gyomrom.-tudom, hogy Alice nem hazudna nekem, de ez azért mégis csak sok volt. 

- És szerinted ha ez tényleg így lenne, én már nem jöttem volna rá? Alice én olvasok a gondolatiban.-próbáltam hatni rá, de egy cseppet sem tünt úgy, hogy elértem valamit.

-Tudod mit, azt csinálsz, amit akarsz. -mondta, s bevágta a durcást. Makacsabb, mint bárki más ezen a világon.

Évekkel később...


Az egész család a nappaliban volt. Már nagyon hosszú ideje vagyunk itt, s az embereknek kezdünk feltünőek lenni. Ráadásul a Volturi sem elhanyagolható. Nem volt megszokott, hogy ennyi vámpír tudjon békében együtt élni. Már a Denali klán nélkül is a mi családunk volt a Volturi után a legnagyobb, de Tanyaékkkal, már konkurenciának tartottak minket.
Három évvel ezelőtt meglátogatott minket két Volturi katona, hogy figyelmeztessenek, a titok őrzésére.

Megigértük, hogy mihelyst befejezük az iskolát, elköltözünk. De most az emberek közbeszóltak. Egyre több gondolatban merül fel, hogy valami nincs rendben velünk. S ez nem ad nekünk más választást.

- A kérdés már csak az, hogy hova költözhetnénk?-az biztos, hogy olya helyet kel választanunk, ahol keveset süt a nap, s az állatpopuláció is kedvező. Az egész család ezen gondolkozott, bár sok ilyen kisváros van, nekünk olyan helyet kell választanunk, ahol nem emlékeznek ránk.

- És mit szólnátok Forks-hoz. Már nagyon régen jártunk ott. Ha van is valaki, aki emlékszik, vagy tud a létezésünkről, akkor azok a La Push-ban élők, de őket köti a szerződés-úgy látszik eza lehetőség, mindenkinek tetszett. Így a következő uticélunk nem más, mint az esős kisváros. Forks.