BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
A fejlécet nagyon szépen köszönöm Mesi28-nak! Millió puszi érte :)

2011. április 4., hétfő

35. fejezet.-Beteljesülés

Sziasztok Drágáim!

Remélem vártátok már, hogy jelentkezzem. Hát most hoztam nektek egy kisebb meglepetést. Volt egy fejezet, ami az egész galibának a kiindítója volt. Hát én azt egy ici-picit átírtam. Nem hiszem, hogy extra szuper lenne, hisz nagyon nehezen megy a téma körülírása, de erősen próbálkoztam.
A II. könyv is készülőben van, legalább is próbálom felépíteni a vázlatot. Még egy kis türelmet kérnék tőletek!
Puszilok mindenkit!
Anita


Akár így is lehetett volna:
35 fejezet- Beteljesülés.


Magabiztosan mozogtam Edward előtt. Nem akartam, hogy lássa a kételyeimet, s Alice is biztosított, hogy nem lesz semmi gond, így nem volt mitől tartanom. Tudtam, hogy szeretem Edwardot, s hogy Ő is viszont szeret. Azt hiszem ennél többre már nincs is szükségünk.
Elhelyezkedtem az ágyon, egyik lábamat magam mellé felhúzva, míg a másikat teljesen kinyújtottam. Szerelmem ádámcsutkája megugrott, s elsötétült tekintettel mért végig, miközben felém közeledett.
- Egy igazi boszorka vagy. – mormolta a bőrömbe, miközben fogaival izgatta helyére felsőm pántját. Aztán a karjaiba kapott, s egymás ajkait ostromolva másztunk feljebb az ágyon. Ösztönösen kényeztettük egymást, már csak a mámor uralkodott körülöttünk, s a kéjes hangok, egyre többször mutatkoztak meg. Remegő kezekkel bontogattam az ingjén a gombokat, hogy végre, szabadon megérinthessem Őt. Olyannyira szükségem volt rá, mint szomjazónak egy pohár édes vízre. Ő az én egyetlen forrásom, ami csillapítani tudja szomjam, s hozzá segít a túléléshez.
 A testem remegni kezdett, s mindennél jobban vágytam rá, hogy az övé lehessek. Talán mások számára ez még túl korai lenne, de én száz százalékig biztos vagyok abban, amit szeretnék. Szeretem Edwardot, s erre jobba alkalmat nem is találhattam volna.
-         Szeretlek! – vallottam be neki sokkagyára, miközben Ő a nyakamat halmozta el apró puszikkal.
-         Én is szeretlek. – morogta, s a felsőmhöz nyúlva kezdte felfelé görgetni azt. Nem volt rajtam melltartó, így azzal már nem kellett bajlódnia. Miután én is sikeres lecsúsztattam róla az ingjét, úgy simultunk újra egymáshoz. Nem kapkodtunk, minden pillanatot igyekeztünk kiélvezni.
-         Bella? Ígérj meg nekem valamit. – mondta, mire én csak bólintottam. Bármit megtettem volna, amit csak kér. Kivéve egy valamit, bár jelen helyzetünkből kiindulva kétlem, hogy arra kérne, itt és most fejezzük be.
- Meg kell ígérned, hogy ha a legkisebb fájdalmat is okozom, azonnal szólsz nekem. – nézett komolyan a szemembe. Nem tudott igazán bízni magában, és éppen ezért nagyon nagyra értékeltem, hogy még is hajlandó megtenni értem.
-         Azonnal.- válaszoltam neki, majd csípőmet felemelve, férfiasságához nyomtam vágyam központját. Ezzel a kis akciómmal, sikerül ismét egy aprócska morgást kicsalnom belőle, míg én egyre hangosabb nyögésekkel adtam tudtára, mennyire kívánom.  Egy hírtelen ötlettől vezérelve, fordítottam helyzetünkön, s lovagló pózban helyezkedtem el rajta.
Csillogó fekete szemei szinte felfalták testemet, s engem elégedettséggel töltött el a tudat, hogy ilyen reakciókat is képes vagyok kiváltani belőle. Ezt, mit sem bizonyította jobban, mint hogy a nadrágja már igencsak szűk lehetet számára. S mivel segíteni akartam rajta, ezért kibújtattam a nadrágján lévő gombokat is, majd a csípőmet megemelve, már le is húztam róla. Persze ehhez szükségem volt az ő segítségére is, amit készséggel meg is kaptam. Már csak két aprócska ruhadarab választott el minket a beteljesüléstől. Még sem haladtunk tovább, hiszen szerelmemnek más tervei akadtak. Épp olyan gyorsan, mint az előbb én, változtatott a testhelyzetünkön, s most ismét én kerültem alulra.  Bár nem mondom, hogy nem tetszett a dolog. Lábaimat a dereka köré csavartam, nehogy eszébe jusson szabadulni. A vörös köd már teljesen ellepte elmémet, s ha akartam volna, sem tudtam volna józanul gondolkozni. Nem bírom tovább, akarom őt! Szakadatlanul csókoltuk egymást, talán még sosem tettük ennyire felszabadultan. A legnagyobb sajnálatomra, azt kell, hogy mondjam.
-         Biztosan szeretnéd?- kérdezte akadozó nyelvvel, mire azt hittem menten kinyírom.
-          Ha csak egy centire is eltávolodsz tőlem, én esküszöm, hogy megkeserülöd!- búgtam a fülébe.
-         Eszem ágában sincs.- felelte vigyorogva, majd kicsit megemelkedve egyik kezét lefelé csúsztatta testemen. Már a belső combomnál körözött, meg-megérintve bugyimnak a szélét. Addig én mellkasát hintettem be apró puszikkal, majd én is lefele simítottam jobb kezemet, hogy megérinthessem férfiasságát.
Azonban megrökönyödtem a mozdulatsorban, mikor Ő kényeztetni kezdett legérzékenyebb pontomon. Hírtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak az egyre erősödő érzés volt, ami hevesen pumpálta a vért az ereimben, amitől csak kapkodva kaptam levegőt, és amiért olyannyira boldognak éreztem magam. Viszonzásképpen végül sikerült elérnem előbbi célom, s gyengéden simogatni kezdtem, pont úgy, mint Ő engem.
Már fogalmam sincs, hogy mikor kerültek le rólunk az utolsó ruhadarabok, s hogy egyáltalán miként jutottunk el addig, ameddig jutottunk. Az egész egy valóra volt álom volt. Ahogy testünk-lelkünk eggyé vált. Olyannyira hihetetlenül, elképesztően csodálatos!


-         Jó reggelt Édesem!- puszilgatott Edward, miközben ébredezni kezdtem. A testem egy lepedőbe volt csavarva, míg Edward az alsóneműjében és egy pólóban feküdt már mellettem.
-         Te felöltöztél!- jegyeztem meg, s vádlón megböktem a mellkasát.
-         Nem tehetek róla, nem hagytál nekem takarót. – húzta fel az orrát, mint egy durcás kisgyerek.
-         Hazug vagy!- szóltam rá, miközben a kezem ügyére akadó párnával ütlegelni kezdtem.
-         Szóval így állunk.- mondta, majd Ő is felkapott egy párnát. Eljátszadoztunk egymással, miközben rengeteget nevettünk. A végén persze megint csak egymáson kötöttünk ki. Jobban mondva, sikerült eldöntenem szerelmem, de Ő elkapta a derekam, s magával húzott.
- Szeretlek!- vallottam be neki.
- Én is téged Bellám, az életemnél is jobban!- felelte, majd ajkait az enyémekhez érintette. Mindketten éreztük, hogy ez a mi végzetünk. Örökké együtt.



Tudom, hogy rövid lett, de az időm sajnos most csak ennyire engedte. A következő meglepi, a színházi fellépés lesz, mivel sokan mondták, hogy azt szívesen olvasnák. Azt hiszem azzal teljességgel meg fogok lepni mindenkit, de ez még a jövő zenéje.És nagyon örülnék pá sorocskának!
Még egyszer hatalmas cuppanós nektek!