18. fejezet

Sziasztok!

Akkor itt van a 18. Talán eddigi írásim közül ezt volt a legnehezebb megírnom. Ebben valóban a szívemből írtam. A saját érzéseim is szerepelnek benne. Ezzel nem megrendíteni akarok valakit. Csupán úgy éreztem, hogy ezt el kell mondjam.
Nah de spuri olvasni, s nagyon örülnék neki, ha írnátok. Most különösen fontos számomra, mert ez a fejezet én vagyok.

pusz
Anita

Bella:

Szemeimet ki-be csuktam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem csak rémeket látok. S Ő tényleg itt áll velem szemben. A düh mérhetetlen erővel tört rám. Nem szóltam egy szót sem, még csak egy sziára sem méltattam. A gombóc, ami a torkomban növekedett amúgy sem engedte volna. Sarah és John szótlanul várták, hogy történjen valami. De még is mit lehet elvárni egy ilyen helyzetben. Hogy majd annyi év után a nyakába borulok, s úgy teszek, mintha mi sem történt volna?

Úgy döntöttem, csak szimplán elsétálok mellette, s felszaladok a szobámba, hogy ott magamba süllyedjek, s átadjam magam a kínzó emlékeknek.

- Tűnj a pokolba!- suttogtam mikor közvetlen mellette haladtam el. Arca meggyötörtből, ha lehetséges még inkább elkínzottá vált. De én egy cseppet sem törődtem vele. Ő volt az, aki  tönkretette az életemet.

A lépcsőfordulónál egy pillanatra hátra tekintettem felé. Láttam, ahogy megtörten rogy vissza a kanapéra, s ahogy  arcát kezeibe temeti. Mégsem volt bennem egy csepp sajnálat sem. Szótlanul tűrtem, ahogy szenved, s még többet kívántam neki.

Ahogy beértem a szobámba haragosan dőltem végig az ágyamon. A könnyek, amit oly sokáig visszafojtottam, most ismét szúrni kezdték a szememet. Még sem engedtem, hogy kicsordúljanak. Szorosan összezártam a szemem. Kezeimmel a takarót markolásztam, s szívem szerint visítottam volna. Összecsukott szemeim előtt mintha egy filmet kezdtek volna el vetíteni. Láttam dülöngöző apámat, aki megtébolyultan ront a nőnek, kinek életem köszönhetem. Felcsendült emlékezeteim között az összes hangos szó, csattanás, dübörgés. Az, hogyan kuporogtam az ajtóban, miközben ő megölte anyát.  A tűz, ami már szinte a lábaimat nyaldosták. És az én drága apucikám, mit tett? Csak úgy ott hagyott. Hát hogyan tudnám ezt megbocsátani neki?

Igazság szerint nem sokra emlékszem, hogy mi történt ez után. Talán egy tűzoltó idejében megtalált, s kimenekített. Minden bizonnyal így kerültem az árvaházba. Még mindig emlékszem azokra a napokra, mikor abba a sötét lyukba dugtak, s a patkányok, s egyéb pókok, s rovarok mellettem rohangáltak. Azt a rengeteg megaláztatást. Mind mind miatta kellett átélnem.

Sóhajtottam egy nagyot, majd erőt vettem magamon, hogy átöltözzek.

Narrátor:

Charlie még mindig a Morton ház nappalijában tartózkodott. Eldöntötte, hogy addig nem távozik, míg a lánya meg nem hallgatja. Tudta, hogy a lány haragja teljességgel jogos, s megérti, hogy miért gyűlöli őt tiszta szívéből.

- Adj neki egy kis időt, amíg lenyugszik!- Ütögette meg John a férfi vállát, majd kiment a konyhába. Charlie csak bólintott egyet válasz képen. Bella szavai még mindig ott csengtek fülében.

- Bella rendes lány. Meg fog hallgatni.- Mosolygott rá Sarah, ezzel arra ösztökélve Őt, hogy felmenjen Bella-hoz. Charlie Swan nehézkesen indult el, hogy ismét szembenézzen lányával.

Bella:

A meleg zuhany kicsit ellazított, s kicsit jobban éreztem magam. Hát azt kell, mondjam korai volt az örömöm.

Nyugalmamat egy félénk kopogás zavarta meg. Azt hittem Sarah az, így beengedtem. Bárcsak ne tettem volna.

- Nem voltam elég világos? TŰNJ EL!!!!- kiabáltam vele, de ő lábával eltorlaszolta az ajtót, hogy én se tudjak kiszaladni, de őt se tudjam kilökni.

- Addig nem, amíg meg nem hallgatsz. Kérlek.- A kezeim ismét ökölbe szorultak, s arra vártak, hogy üssek velük. Hogy addig verjem az előttem álló férfit, míg van benne szusz. Aztán mikor már a földön fekszik még egy utolsót, belerúgnék, majd nevetne, hagynám magára élettelen testét.

- Nincs mit meghallgatnom. Fogd fel, hogy látni sem akarlak. És ha már itt tartunk mi történt az elmúlt évek alatt? A fenébe is! Hol voltál tízenkét évig? Eddig nem volt bűntudatod. Nem hiányzott, hogy láss?- kiabáltam hozzá minden egyes szót. Minden elfojtott dühömet, fájdalmamat, most rázúdítottam.

- Börtönben voltam.- Suttogta maga elé.- Azért nem tudtalak eddig megkeresni, mert be voltam zárva. De minden nap csak rád gondoltam. Az arcocskádra, ahogy nevettél. Emlékszel még a rajzodra, amire kettőnket rajzoltál?- Nézett rám meghatottan, majd előhúzott egy meggyűrt papírdarabot a zakója zsebéből. Látszott rajta, hogy nagyon sokszor vette már elő.

- Azt hiszed, ezzel most meghatottál? Az egy ócska régi papír!- lélegzet visszafolyva nézte a lapocskát, s a rajta lévő feliratot. " The best Father." - Azt a címet pedig már rég elvesztetted.- Egy kicsit arrébb állt, bár szerintem nem önszántából, így alkalmam nyílt, hogy otthagyjam. Egy szál rövidnadrágban, s pólóban szaladtam kifelé. Még arra sem akartam időt pazarolni, hogy egy cipőt felvegyek. A hűvös szél nyaldosta arcomat, testem remegését mégsem az okozta. A fájdalomtól az egész testem remegett. Az oly rég óta elfojtott könnyeim, most ismét utat törték maguknak. Pedig én nem akartam sírni. Főleg nem miatta. Istenem! Miért teszed ezt velem?

- Miért?- kiáltottam az ég felé. Mire az ég csak egy nagy dörrenéssel válaszolt, s a felhők is elkezdték hullajtani könnyeiket. Ott álltam a semmiben teljesen egyedül. Védtelenül.

Összerogytam a súly alatt. S csak ültem ott az utca szélén, engedve a sós víznek, hogy szabadon folydogáljon.

- Bella?- szólított meg egy bársonyos hang. Azonnal tudtam kihez, tartozik. Felugrottam, majd odaszaladtam hozzá. Szorosan öleltem át derekát, s temettem arcomat mellkasába, majd zokogni kezdtem. Edward nyugtatólag simogatta a hátamat. Egy szót sem szólt, s ez pont így volt jó.

- Mi történt?- kérdezte meg tőlem, egy kis idő elteltével, mikor már csillapodott sírásom.

- Nem. Nem bírom.- Nyögtem ki nagy nehezen. Egy lépést hátráltam tőle, majd ismét kikelve magamból folytattam.- Úgy érzem magam, mint akire rászakadt az ég, s én már kevés vagyok ahhoz, hogy megtartsam. Nem akarom ezt.- Rogytam volna a földre ismét, de mielőtt elértem volna a földet, Edward felkapott a karjaiba. Most nem zavartattam magam. Jól esett közelsége, s biztonságban éreztem magam karjaiban. Öblös léptekkel indult el velem, majd beültetett a kocsijába. Miután ő is beszállt beindította a motort, majd a fűtést maximumra tekerte.

- Hazaviszlek jó?- fordult felém. De én ezt nem akartam. Semmi estre sem akartam oda visszamenni. Mi van, ha még mindig ott van?

- Nem! Nem megyek!- Kezdtem el kiabálni immáron vele is. Féltem attól, hogy esetleg még mindig ott lesz, s csak arra vár, hogy tovább kínozzon.

- Nyugodj meg. Bella teljesen átfagytál .- Próbáltam elővenni legkétségbeesettebb tekintetem, ami úgy néz ki működött is. Edward egy őrületes hajtűkanyarral megfordította az autóját, majd egy másik irányba kezdtünk el száguldani. Csak most kezdtem el érezni mennyire, fázom. Egész testemből remegtem.

- Hooo. vaa. viiiszeeel?-kérdeztem meg tőle remegő hangon.

- Hozzánk.- felelte egyszerűen. Majd tovább hajtott. Nem volt erőm tiltakozni, így nem szóltam, hogy ne tegye. Térdeimet felhúztam a mellkasomhoz, majd kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy láthassam arcát.

- Még mindig érdekel mi történt?- kérdeztem megtört hangon, talán kicsit sikerül megkönnyebbülnöm, ha valakinek beszélek róla.

- Csak akkor mond el, ha szeretnéd. Nem szeretnélek kényszeríteni.- mondta egy gyenge mosoly kíséretében.

- Gondolom, arra már rájöttél, hogy én nem Sarah-ék lánya vagyok, örökbe fogadtak. - Kezdtem bele a mesélésbe. - Mikro öt éves voltam elvesztettem a szüleimet, egy szörnyű baleset miatt. Jobban mondva az apám megölte anyámat. Én pedig árvaházba kerültem. Sokszor álmodtam azzal az estével, ahogy a füst beszivárog a szobámba, s ahogy egyre melegebbé válik az idő.- Edward nyelt egy nagyot, de nem zavart meg, így tovább meséltem. - Sajnos nem emlékszem, hogy mi történt eztán. Gondolom egy tűzoltó menekített ki, s ők voltak azok is, akik árvaházba dugtak. Három évet töltöttem ott. Szörnyű volt. Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok sírni.- a fenébe is, hogy minden könnyem a mai estén akar kifolyni.- Mérgelődtem, mikor ismét folyni kezdtek a sós cseppek.- S ez így is volt, egészen mostanáig. Ugyan is, ahogy ma hazaértem Ő ott volt. Mintha mi sem történt volna az elmúlt tizenkét évben. Azt mondja, szeretné, ha megbocsátanék neki, hogy kezdjünk mindent tiszta lappal. Hogyan viseljem ezt el?- Kérdeztem tőle, de a reménytelenségtől magam ráztam meg a fejem. Erre nincs megfelelő válasz. Ő akarta így és kész. - Miért fáj annyira a szívem?- Észre se vettem, hogy már egy hatalmas ház előtt állunk. Edward kicsit közelebb húzódott, majd az egyik kezével védelmezően átkarolt. Nem törődtem én most semmivel, s senkivel. Szükségem volt ezekre, a karokra. Ahol talán életemben először, de igazán biztonságban éreztem magam.

17.fejezet

Sziasztok!
Itt van a 17. Remélem tetszeni fog, s nem haragudtok, amiért ilyen sokára hoztam. De egyrészt, nagyon zsúfolt a program manapság, másrészt pedig vártam, hogy összegyűljenek a komik.
Nagyon rosszul esik, hogy nem írtok... :(
Úgy döntöttem inkább nem szabok mostantól határt. S remélem, hogy lesznek még olyanok, akik így is írnak majd nekem.
Nagyon örülök a 43 Ro-nak, s a majdnem 3500 látogatónak. Köszönöm szépen.ű

pusz

Anita

- Isabella Marie Swan!- Eddig oda sem figyeltem az elhangzó nevekre. De most, mintha a legszebb dallam kúszott volna fülembe. S az ember tudja, hogy úgysem bírja ki, hogy ne keresse meg, honnan származik. Én is így cselekedtem, s rögtön a hang felé fordultam.  Azt szokták mondani, hogy mikor valami gyönyörűt látunk, akkor elállhat tőle a szavunk, vagy akár a lélegzetünk is. De nekem jelenleg mindkettő túl bonyolultnak bizonyult. A gondolkodásra is igen erősen kellett koncentrálnom. Elmém minden egyes milliméterét Ő töltötte ki. Ahogy kecsesen végigsimított a korláton, miközben lefelé lépkedett. A ruhája tökéletesen követte mozgását. Az arcán egy halvány mosoly játszott, bár szemeiben egy kis félelem is látszott.

Az egész olyan volt, akár egy csoda. Belekerülsz a bűvkörébe, s soha többé nem akarsz szabadulni. Aztán mikor vége szakad olyan érzésed lesz, mintha ledobtak volna a mennyországból.

- Mélylevegő Edward!- Bökött oldalba Jasper. – Még a végén elszállsz itt nekünk.-Kuncogott. A gondolatok serényen másztak vissza fejembe, s mindenkitől, csak elismerő gondolatokat hallottam. Bár cseppet sem voltam boldog attól, hogy másoknál is olyan hatást ért el, mint nálam. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, aztán oda fordoltam bátyámhoz.

- Túlságosan is a földhöz ragadtam ahhoz, hogy elszálljak.- Vágtam neki vissza, mire Ő csak a fejét rázta. Pedig én csak az igazat mondtam. Az öröklétnek megvannak a hátulütői. Nagy árat kell fizetni érte.

A többiek itt hagytak, hogy táncolhassanak egy kicsit a párjaikkal. Akaratlanul is az eszembe jutott, hogy vajon milyen lenne, ha én is táncolnék vele. Vajon visszautasítana? Alice alig láthatóan intett egyet a fejével, hogy mennyek már oda.
- A fenébe is Edward! Férfi vagy, nem egy kukac.- Kiabálta felém gondolatban, s kellett is ez a kis fejbekólintás, hogy erőt vegyek magamon. Hisz mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb azt mondja, hogy nem. Már csak pár méter választott el minket egymástól. Az italos asztalnál voltak Caroline-nal, s beszélgetésbe elegyedtek. Épp hogy odaértem volna melléjük, mikor a polgármester szólt bele a mikrofonba.

- Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelt vendégeink! Boldog vagyok, hogy ilyen sokan jöttünk össze egy nemes cél érdekében. Mint azt már oly sokan tudják, a Seatle-i kórház gyermek osztályának szeretnénk segíteni, egy kis adománnyal. Már így is rengeteg pénz érkezett, amiért nagyon hálásak vagyunk. Azonban arra gondoltunk a szervezőkkel, hogy egy kisebb vásárt rendeznénk. Uraim, most jól füleljenek! Az eladásra került dolgok nem más, mint az itt levő gyönyörű hölgyek. - A nő vigyorgott, miközben a tömeg legtöbb tagja hangos tapssal, s füttyentéssel jelezték tetszésüket. Bella hátrálni kezdett, hogy még véletlenül se kerüljön az eladó hölgyek közé.

- Kérnénk minden facér hölgyet, hogy fáradjanak a színpadra!- Öt-hat fiatal középkorú nő volt hajlandó önként felmenni a színpadra. S illegetni kezdték magukat. Ők voltak azok, akik már minden lehetőséget kihasználtak, hogy párt találhassanak.

- Na de Hölgyeim! Sejtettünk, hogy ez lesz. Így összehoztunk egy névsort. Ezen a papíron szerepelnek a nevek, akiket mi eladó sorba állítunk.- Mutatta fel a kezében levő lapot, s elkezdte sorolni a neveket. A legtöbbjüket nem is ismertem. A listán fent volt Caroline, Brittany, az Ő barátnői közül még ketten, s láss csodát legvégül Bella neve is elhangzott. Olyan volt, mint egy elveszett angyal. Térdei megremegtek, arca teljesen kipirult. A körülötte lévők semmisé váltak. Talán Alice-nek igaza van, s fel kéne ismernem az érzéseim. Hiába próbálkozom azzal, hogy fikarcnyit sem törődöm vele. Mindenhol ott van. Betölti az elmémet, a lelkemet, s a teljes szívemet. Nincs is mit tagadni. Beleszerettem.

- Végre Edward! Örülök, hogy magad is beismerted, hogy mit érzel. - Jasper már régóta tudta ezt, de elrejtette előlem, hogy magam jöjjek rá. Most már számomra is egyértelműnek látszott, hogy a sors is azt akarja, hogy mi együtt legyünk.

Habár kétlem, hogy ezt most Bella is így gondolja.

Bella:

Odafent állni életem legszörnyűbb eseménye volt. Már abba is majd belehaltam, hogy azt nézték, hogy bénázom lefelé. Most meg nem vagyok más, csak egy eladható tárgy. Biztos vagyok benne, hogy Sara keze van a dologban. Komolyan beállhatna kerítőnek. Az arcom lángtengerben úszott, s ráadásul most az álarcot sem hagyhattam magamon.

- Akkor kezdjünk neki!- kiáltotta Mrs. Thomson. – Minden hölgy kikiáltási ára 100 $. Jó szórakozást kívánok!- Végül lement a színpadról, s egy férfi vette át a helyét. Azt hiszem Ő a Kultúrház vezetője. Viszonylag elég gyorsan haladtunk. Sokan őrült módjára kapkodtak a szebbnél szebb nőkért, hogy egy estére az övék lehessenek. Csak annyi vígasztal, hogy a gyerekekért tesszük. Más különben soha nem rángathattak volna fel ide. - Mire én magamban tisztáztam az ürügyet, hogy miért vagyok még mindig itt, addigra már csak ketten maradtunk Brittel. Láttam rajta, hogy egy cseppet sem örül annak, hogy nem azt a ruhát vettem fel, amit Ő választott nekem. A fél szemét rajtam tartotta, s közben gúnyosan mosolygott. Ez egy cseppet sem tetszett nekem.
- És akkor most Isabella! Ki ad érte száz $-t?- hangzott a kérdés.

- Én megadom!- hangzott el az első válasz. Egy kicsit azért kellemetlenül érintett, hogy értem már nem küzdenek úgy. Legalább is azt hittem.

- 150$- Rögtön a hang irányába kaptam a fejem. Ez volt az a hang, amit már álmaimban is oly sokszor felidéztem. Edward állt ott, fekete öltönyben, ami csodásan kiemelte fehér bőrét.  Csak egy pillanatra néztem hátra Brittany-ra, aki bosszút esküdözve nézett engem. A fenébe is. Én egyáltalán nem akartam ezt az egészet. Mindent megtettem, hogy elkerüljem őt, de mintha a sors azt akarná, hogy együtt legyünk. Egy ismeretlen erő húz minket egymáshoz. Még sosem éreztem ilyet. Az agyam azt mondja hálásnak kell lennem, s félreállnom, hogy a testvérem boldogsága meglegyen. De a szívem ezekre, a gondolatokra olyannyira kalimpál, hogy majd kiugrik a helyéről. Úgy érzem magam, mint egy vadon élő állat, akit ketrecbe zárnak.

- 500 $.-erre már én is felkaptam a fejem. Eddig a legmagasabb ár ezer $ volt, ameddig elmentek. Megráztam a fejem, s folyamatosan Edwardot néztem, aki egy tökéletesen magabiztos mosollyal nézett minket. Mintha biztos lenne benne, hogy nyert ügye van. Most az első férfi kontrázott rá, majd aztán jött egy negyedik, s még egy jó darabig eljátszadoztak.

- 1500 $ először. 1500 $ másodszor.
- 10 000 $- nyújtotta fel Edward a kezét. – A műsorvezető elismételte az összeget még háromszor, aztán kijelentette, hogy elkeltem. Edward elkezdett sétálni a színpadhoz, majd mikor odaért, a kezét nyújtotta felém. Nem utasíthattam vissza, így belecsúsztattam az enyémet az övébe. A keze jéghideg volt. Nem tudom milyen egy hulla testhőmérséklete, de az szerintem teljesen megközelítette az övét. Mégsem tudtam most ezzel törődni. Szemei boldogságtól csillogtak. Még nem láttam őt ilyennek, azonban határozottan tetszett. Egyfajta birtoklási vággyal fogta a kezem. Ezzel mindenkinek azt mutatva, hogy az Ő tulajdona lettem. Engem mégsem zavart, ki tudja miért, talán még élveztem is a helyzetet. Ahogy a férfiak végignéznek rajtam, s hogy most az egyszer az én kegyeimért küzdenek. Kaptam egy estét, hogy hercegnőnek érezhessem magam, s egy estére a királyfi is az enyém. De arról sem szabad megfeledkeznem, hogy az álom véget ér, s az ébredés nagyon kegyetlen tud lenni.

- Szabad egy táncra?- Fordult hírtelen felém Edward. A sejtelmes zene, ami eddig csak háttérzajként szolgált, végül igazán betöltötte az egész teret.

- Én…- akartam volna felelni, hogy nem tudok táncolni, de ő megakadályozott benne, s már húzott is a parkett közepére. – Mit csinálsz?- kérdeztem, mikor a bal kezem a vállára csúsztatta.

- Táncolok veled?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, s egy apró mosollyal az arcán. Még a levegő vételre is erősen kellett koncentrálnom, ahogy tökéletes vonásait néztem.

- De én nem tudok.- mondtam neki kétségbeesve. Bizonyára egy cseppet sem örülne neki, ha folyton a lábára lépnék.

- Az nem gond, elég, ha én tudok. Te csak engedd, hogy vezesselek. –Majd lépett egyet hátra a jobb lábával, s én követtem. Mozgásunk tökéletesen követte a muzsika ütemét. Karjai egyszerre tartottak szorosan, s még is gyengéden. Tökéletes összhangban mozogtunk egymással. Egy álom volt az egész, de mikor véget ért a szám, ő elengedett, s én felébredtem a tündérmeséből.

- Nekem most…- egyik felem azt súgta, hogy azonnal menjek el, mert a végén még olyat teszek, amit nem lenne szabad. Míg a másik azért kiáltott, hogy ne törődjek senkivel és semmivel. Csak élvezzem továbbra is a társaságát, s az egész este vele táncoljak.

- Igen?- Edward.

- Sajnálom, de én most inkább hazamennék. – Annyira idióta vagy Bella- hurrogtam le magam gondolatban. Én magam lyukasztom ki a saját álomvilágom léggömbjét.

- Nem teheted. - Rázta meg a fejét.

- És ugyan miért nem?

- Mert a mai nap azt kell tenned, amit én mondok neked. - húzott vissza magához. Rápillantottam a falon lévő órára, ami tizenegy óra ötvenkilenc percet mutatott. Ajkaimat gonosz mosolyra húztam, s tekintetemmel végig követtem a másodpercmutató haladását. Ötvenöt, ötvenhat, hatvan. Az óra hangosan jelezte, hogy immár hivatalosan is holnap van.

- Hupsz. Akkor most lejárt az időd. – mondtam, majd rá mutattam az órára. Azzal távolabb léptem tőle, s otthagytam. Tetszett ez a kis játék kettőnk között. Még mindig magam előtt láttam őrjítő mosolyát, ami a térdeimből remegő kocsonyát tett. De azt sem fogom soha elfelejteni, hogy milyen képet vágott, miközben bebizonyítottam neki, hogy lejárt az ideje. Nem bírtam ki, felkuncogtam. Végig szlalomoztam az emberek között, hogy megtaláljam barátnőmet.

- Állj csak meg. - kapta el valaki a karomat, majd maga felé fordított. Hirtelen Brittany dühtől izzó tekintetével találtam szembe magam.

- Mit szeretnél? – kérdeztem tőle. Bár nagyon is sejtettem mi a problémája.

- Tudod azt te nagyon jól. Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem. – mondta.

- Még is mit? É nem csináltam semmit. – Rántottam ki karomat a keze közül. – Most pedig, ha megbocsátasz, én hazamennék.

- Minden alkalmat elkövetsz, hogy keresztbe tégy nekem. Mond miért?- Próbált rám kérlelően nézni, de szemeiben látszott, hogy nem gondolja őszintén.

- Mint már mondtam, nem az én hibám volt, hogy a dolgok így alakultak. Nem kényszeríthetem Edwardot, hogy veled legyen. - Már kezdett nagyon elegem lenni ebből az egészből. – Mostantól pedig kiszállok a kis játékodból. Elegem van abból, hogy úgy ugráljak, ahogy te fütyülsz. – Már nem bírtam elviselni, hogy úgy bánik velem, mint egy rongybabával.

- Gyűlöllek!- hajolt közelebb, s úgy súgta a fülembe ezt a rövid szócskát. Szava hallatán összefacsarodott a szívem, mégsem mondtam semmit. Csak álltam ott lefagyva, s bámultam magam elé.

- Bella?- szólított meg egy kedvesebb hang, most még is eltelt pár pillanat, mire magamban azonosítani tudtam a személyt, akitől származott. Caroline nem kérdezett semmit, csak átölelt, majd elindultunk haza. Nem faggatózott, én még is töviről hegyire elmeséltem neki mindent. Az Edward-dal való táncunktól kezdve, egészen Britt bántó szavaiig. Jól esett, hogy kiönthettem a lelkem.

Miután kitettem Carolt a házuk előtt, én is hazaindultam. Már nagyon fáradt voltam, s alig vártam, hogy hazaérjek. Otthon beálltam a garázsba, majd bekocogtam a házba.

- Bella? Bejönnél a nappaliba kérlek?- Szólt ki Sarah. Kicsit meglepődtem, hogy már itthon vannak, de miután levettem a cipőt, s visszatért a vérkeringés a lábamba elindultam a nappali felé.

- Bells!- állt fel egy öltönyös férfi, akiről azt hittem soha többé nem kell látnom.

16.fejezet

Sziasztok!
Most én javítottam, bocs a hibákért! Úgy döntöttem nem emelem egy darabig a kommentek számát, hisz túlzásokba sem szabad esnem. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik írtak. Igazán sokat jelent.
Tehát a kövi ismét 15 komi után jön.
pusz
Anita

Bella:

- Dehogy is nem! De egy cseppet se félj, mert van egy tervem!-mondta barátnőm,  majd elkezdett húzni maga után. Épp hogy le tudtam kapni a kabátom a fogasról, annyira sietett.

- Hova megyünk?-kérdeztem meg tőle.

- A nénikémnek van egy ruha boltja Port Angeles-ben, s arra gondoltam, hogy szétnézhetnénk ott. Tudod, ott mindenféle jelmezek,  ruhák megtalálhatók. Olyan, mint egy kisebb bazár.

- És én erről miért nem tudtam eddig?-vontam ismét kérdőre, hisz imádtam az ilyen helyeket. Jó szórakozásnak tartottam, hogy akármibe beöltözhetek. 

- Mert nem kérdezted.-mondta már a kocsimban ülve. - De jobb lesz, ha igyekszel, mert így a végén lemaradunk mindenről.-Sürgetett, mire sikeresen elindítottam a furgonomat. Barátnőm idegesen dobolt végig a lábával, s nem volt valami biztató. Vagy azt hajtogatta, hogy nem fogjuk megtalálni a megfelelőt, vagy az időhiányra panaszkodott. 

- Nyugodj már meg egy picit. Tíz perc, s ott vagyunk.- Már tényleg kezdett az agyamra menni.

Alice:

Már nincs sok időm, s még Bella ruháját is be kell csempésznem. Jaj olyan gyönyörűek lesznek együtt. Mesébe illő pillanat lesz. 

Kilopóztam a házból a ruhával, a mit eddig sikeresen elrejtettem, s már rohantam is Port Angeles felé. Miután kiértem az erdőből, emberi tempóra kapcsoltam, majd fogtam egy taxit. Hisz még sem futkoshatok fényes nappal itt. Kifizettem a sofőrt, aztán egy hátsó ablakon belopóztam. A ruhát felakasztottam egy vállfára.

- Sziasztok! Clair néni?- Hallottam meg Caroline hangját. Még gyorsan eligazítottam a ruhát, aztán távoztam is. 

Bella:

- Szervusztok aranyom!- Jött oda hozzánk egy idős hölgy, majd kaptunk tőle egy-egy puszit. - Nektek nem készülnötök kéne arra a híres bálra?- Nézett ránk kérdőn.

- De igen, csak Bella-nak még nincs ruhája. Néni, muszáj gyönyörűnek lennie.- Kacsintott Caroline a nénikéjére, aki csak mosolygott barátnőm hevességén.

- Szóval fiú van a dologban?- Bökött engem oldalba. - Na gyertek, hátha találunk valamit. De azóta, nem kaptunk új holmit, mióta te itt jártál. Szóval nem tudom mik az esélyeink.- Mindketten lebiggyesztették a szájukat.

- Tudom, hogy csodákra vagy képes. - Még váltottak egy gyors ölelést, aztán belevágtunk a megfelelő ruha keresésébe. Rengeteg vicces dolgot találtam, s a legtöbbet fel is próbáltam. De ilyenkor mindig lehurrogták a fejem, hogy nem koncentrálok eléggé. A nénike folyamatosan Edward-ról kérdezősködött, én pedig nem győztem hárítani. Le sem tagadhatná, hogy Carol az unkahúga.

Egy órával később kezdte elveszíteni a báját ez a hely. S a lelkesedésünk is alább hagyott. Én már majdnem beletörődtem, hogy az otthoni ruhámat kell viselnem, s mindenki őrültnek fog tartani.

Ekkor azonban, megláttam őt. Megbújva kandikált ki hátul egy ruha kötet mögül. Nem is értettem, hogy kerülhette el eddig a figyelmem. 

- MEGTALÁLTAM!- Kiáltottam oda a többieknek, akik azonnal csatlakoztak hozzám. Mindhárman ámulattal néztük a ruhát. Derékig szorosan tapadt az emberre, aztán pedig kecsesen omlott szét egy hatalmas harang alakban. A felső része élénk rózsaszín, a szoknya pedig hófehér, amit további rózsaszín virágok díszítenek. Kelőképpen volt elegáns, s nem volt az a habosbabos túlzás, amitől az ember lánya elhányja magát.

- Ezt a ruhát nekem találták ki!- Lekaptam a ruhát, majd magam elé helyeztem, s úgy kezdtem el billegetni magam a tükör előtt.

- Gyere, bújj bele, s lássuk hogy áll.- Húztak az egyik öltöző felé. Féltem, hogy valami nem fog stimmelni. Hogy majd nem lesz jó rám. Vagy talán túl kövér vagyok ahhoz, hogy ezt a ruhát felvegyem.

- Lehet, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. -Hátráltam meg az öltöző előtt.

- Inkább nem mondok semmit. Befelé! Most!- Majd a hatás kedvéért lökött rajtam egyet. Carol-nak is be kellett jönni, mert egyedül nem tudtam volna belebújni. Először a szoknyákat vettem fel, aztán pedig a fűzőt, aminek volt egy olyan része, ami tovább haladt a szoknyámon.

Izgatottan léptem ki a tükör elé. Eddig lesütött szemeimet, most felemeltem, s magam is meglepődtem, hogy mennyire jól állt. Mintha egyenesen rám öntötték volna.

- Akkor már csak a hajad van hátra, s egy kis smink.- mondták, majd miután átöltöztem, leültettek egy székbe.

- Nem akarok lábatlankodni. Már így is olyan sokat segítettek.- Hajtottam le a fejem, s már készültem rá, hogy felálljak, de visszanyomtak a helyemre, s megint kaptam pár mérges pillantást, hogy maradjak nyugton.

- Ezzel mi is kikapcsolódhatunk egy kicsit. Aztán meg jó egy kicsit megfiatalodni mellettetek.- Kuncogtak egyet barátnőjével. Majd miután Carol is helyet foglalt neki láttak a hajunknak. Míg a hajammal bajlódtak, én addig egy magazint lapozgattam. Közben már a hajsütő vas is előkerült. További fél óra munka után megnézhettem, mit alkottak. Először Caroline-t vettem alaposan szemügyre. Az ő hajába nagyobb hullámokat varázsoltak, s ez által teljesen eltűnt az a kócos hatás, ami eddig jellemezte. Két oldalt egy kicsit fel is tűzték, csupán egy tincset hagytak szabadon lógni. 

- Nagyon szép vagy!- Mutattam rá, mire barátnőm kicsit elpirult. Nem volt hozzászokva a bókokhoz, ahogy én sem.

- Te sem panaszkodhatsz.- Vágott vissza, arra ösztökélve, hogy végre nézzem meg önmagam. Így a tükör elé fordultam. Azt kell, mondjam nagyon is tetszett az, amit láttam. Az én tincseimből is göndör fürtöket varázsoltak, annyi különbséggel, hogy az én hajamnak úgy körülbelül a fele a tarkómnál egy virág alakú konty volt. Elől pedig két vastagabb rész csattal le volt simítva, ezzel elegánsabb hatást elérve.

- Ez tényleg gyönyörű.- Magam sem hittem volna, hogy belőlem ki lehet hozni valami ilyesmit. 

- Szerintem is nagyon jól sikerültek. Köszönjük szépen.- Adott egy puszit a nénikéje arcára, majd miután én is elmotyogtam egy köszönömöt, elindultunk haza.


 

2 órával később.


- Caroline? Biztos nem lesz ez így sok? Hozzád képest kicsit túlöltöztem. - Már mindketten felvettük a ruháinkat. Barátnőmön egy ezüstös kék hosszú ruha volt. A vállait teljesen szabadon hagyta, csupán egy vékonyka pánt tartotta. A mellkasán egy kicsit lecsúszott, ezzel megmutatva egy picit, a dekoltázsát. Az egész egyszerűen volt nagyszerű. 

- Bella! Tökéletes vagy! És nem akarok többet erről vitázni.- Vettem két mély levegőt, majd kiszálltunk a furgonomból. Nem egy hintó az igaz, s én sem vagyok Csipkerózsika. Mert a hercegek csak bizonyos lányoknak járnak ki.

Egy újabb szippantás után felvettem az álarcom majd elkezdtünk felfelé lépkedni a hosszú lépcsősoron. A szervezők rendesen kitettek magukért. A színes lampionok bevilágítottak mindent. S a hold ezüstös fénye megcsillant a ruhákon. Az egész összhatás olyan érzést keltett, mintha egy tündérmesébe léptünk volna.
Ahogy megérkeztünk a bejárathoz a gyomrom görcsbe rándult. Egy középkorú férfi, üdvözlés képpen meghajolt, mire mi is tettünk egy kis pukedlit. Végül aztán bevezényelt minket a terembe. Ahhoz, hogy lejussunk az asztalokhoz, s a táncparketthez le kellett volna sétálnunk a lépcsőn. 

- Carol én erre nem vagyok képes.- Húztam közel magamhoz barátnőmet, hogy a hangos zene ellenére meghalljon.
- Ugyan már! Csak gyere utánam!- Súgott vissza a fülembe, majd ott hagyott. Odahajolt egy másik férfihez, majd aztán kihúzta magát, s kecsesen lépkedett lefelé. Én annak örülök, hogy eddig elértem ebben a szörnyetegben. S most mindenki előtt vonuljak végig egy 7 centis magas sarkúban, és mivel hogy bámulni fognak biztos az orra bukásom!
- Caroline Klinger!- jelentette be barátnőmet, azt hiszem, hogy a polgármester. Remek. miután sikeresen leért, ő is megfordult, s mindenki arra várt, hogy elinduljak. Lecsúsztattam a vállaimról a köpenyem, majd odaléptem én is a férfi mellé. Mindenki pillantását magamon éreztem. Hálás voltam Britt-nek ezért a maszkért, így nem láthatták az arcom lángolni. 

Pillanatokig csak álltam ott megkövülve. Láttam Sarah-t és John-t. Britt-et és barátait, ahogy engem néznek. Jobban mondva az egész terem engem bámult. Mintha sosem láttak volna még fehér embert. 

- Isabella Marie Swan!- kiáltotta el magát a mellettem álló férfi, ezzel elvéve tőlem minden féle lehetőséget a menekülésre.
Így nem volt mit tennem. Elindultam, s végig csak azért imádkoztam, hogy ne essek el. Ó Istenem, add, hogy ezt épségben megússzam, kérlek.

15. fejezet

Szaisztok!

Tényleg sajnálom, én nem figyeltem kellő képpen. De most már itt van. A bétázást pedig nagyon szépen köszönöm Amy-nek!

Bella:

A napok eseménytelenül teltek egymás után. Bár már nem kellett távol maradnom tőle, én még is próbáltam minimálisra csökkenteni a köztünk lévő kapcsolatot. Már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni. De azt hiszem, már Őt sem érdekli annyira a társaságom, s csak akkor szól hozzám, ha szükséges. Pár nap alatt sikerült kiölnöm belőle minden érdeklődést. Valahol mélyen bántott ez a tudat, de azt is tudtam, hogy ez a legjobb dolog, amit tehettünk. Hisz ki vagyok én? Egy jelentéktelen senki. Egy árva lány, aki sokkal tartozik ennek a családnak, s most kapott egy lehetőséget, hogy törleszthessen.

Ms Gordon már lelkesen dolgozott pár kreatív diákjával a darabon. Mi még semmi konkrétat nem tudhatunk, de  nagyon lelkesen beszél mindig róla. Csak annyit árult el, hogy egy Rómeó és Júlia alapú történet lesz, persze kicsit megváltoztatva, átforgatva az egészet. A meghallgatásig még két hét volt hátra. Jövő héten kitűzik a szereplők nevét, s egy hozzá kapcsolódó dalt, amit elő kell majd adni. Ezen a lapon kell feliratkozni, hogy melyik szerepet kívánjuk eljátszani. De ezen még rá érek aggodalmaskodni.

Holnap bál, Sarah pedig nyíltan kijelentette, hogy az egész családnak kötelező részt vennie rajta, hisz Ő is szervező volt. Ráadásul Caroline is rágja a fülem, hogy menjek vele. Így nincs más választásom, mint beletörődni a dolgokba, s jópofát vágni az egészhez.

A gondolataim folyamatosan pörögtek, s egyáltalán nem tudtam a házira koncentrálni. Így úgy döntöttem még sem csinálom meg ma őket, hanem elhalasztom hétvégre. Összeszedetem a neszeszerem, majd bementem a fürdőbe. Úgy döntöttem, hogy zuhanyzás helyett veszek inkább egy forró fürdőt. A vízhez öntöttem még fürdősót, s jó sok habfürdőt, aminek eper illata volt. Meggyújtottam két illógyertyát, ami nyugalmat árasztott. Odáig voltam a gyertyákért. Több tucat van már belőlük. Hát igen, van, aki a szalvétákat gyűjti, van, aki a képeslapokat. Én pedig a gyertyákat.

Hajamat felcsavartam, hogy ne érjen bele a vízbe, majd elnyújtózkodtam a sarokkádban. A meleg víz teljesen ellazította fáradt izmaimat, s az illatok pedig elbódítottak, erősen kellett koncentrálnom, hogy ne aludjak el. Fél óra lubickolás után, miután már a víz is teljesen kihűlt, úgy véltem ideje lenne végre kiszállnom.

Miután a fogaimat is alaposan megmostam, felvettem a pizsamám, majd végül bebújtam a jó meleg ágyikómba. Végre sikerült kicsit kikapcsolnom az agyam, így viszonylag elég hamar el tudtam aludni.

Edward:

- Alice! Ezek szinte mind egyformák, nem mindegy, hogy melyiket veszem fel? -kérdeztem meg húgomtól, mikor már vagy az ötödik öltönyt kellett felpróbálnom, mert Ő mindig talált rajta valami kivetnivalót.

- Nem! Nem gondolhatod komolyan, hogy hagyom, hogy valami vackot vegyél fel!?-Háborodott fel Alice. - Tökéletesnek kell lennie.-Mosolyodott el, majd magában dúdolgatni kezdett. Nagyon furcsa ez a lány.

- Bezzeg Em-et és Jas-t nem kínoztad meg ennyire.- Duzzogtam én is. Alice küldött felém egy mérges pillantást, majd miután ismét kihúztam magam elmosolyodott.

- Ne félj, tökéletesen fogsz festeni. És mielőtt megkérdeznéd, ez sem az igazi.-mondta, majd már nyújtott is felém egy újabb összeállítást. Ezt még háromszor játszottuk el. És ehhez társult még a nyolc pár cipő, amit fel kellett vennem. Mert ugye bár ő mindegyikben talált valami kivetni valót, hogy melyik miért nem illik az öltönyömhöz. Már délelőtt tíz óra van. Az én idegszálaim pedig már pattanásig feszültek.

- Woala! Látod, már meg is vagyunk!- Tapsikolt. Majd végig mutatott rajtam.

- Alice, tisztában vagy vele, hány óra van? Tizenkét órán keresztül kínoztál!- kiabáltam rá. Alice kicsit összerándult, így még kisebbnek hatott, szemeit pedig hatalmasra nyitotta. Csoda, hogy nem esnek ki a szemei. A hatás kedvéért még lebiggyesztette a száját, s ha képes lenne sírni, akkor biztos vagyok benne, hogy egy könnycseppet is kierőltetett volna magából. Azt hiszem ezzel még a legkőszívűbb embert is megolvasztaná.

Gyorsan magamhoz húztam, majd átöleltem. - De azért tényleg jó munkát végeztél.- hugicám arcára ismét visszaköltözött a vidámság, majd egy gyors puszi után kiviharzott a szobámból. Rosalieval máris nekiláttak a készülődésnek. Pedig még temérdeknyi időnk van. 

Én inkább csatlakoztam a fiúkhoz. 

- Hát ezt bebuktad Emmett.- Jasper pont most verte el sakkban, melák bátyámat.

- Inkább foglalkozz a kicsi Bella-val, ahelyett, hogy az én levegőmet rontod.- Kapta fel Emmett a vizet. Mindketten tudtuk, hogy nem fog sokáig duzzogni, csak sérti a férfiúi büszkeségét, hogy kikapott. 

Pedig tudja, hogy Jasper egy igazi stratéga. Nem is értem, hogy hiheti azt, hogy valaha is lehet egy kis esélye ellene.

Lehuppantam mellé a kanapéra, s elkezdtem nézni a meccset.

- Már nem bírod nélkülem Eddy fiú?- rebegtette rám a pilláit. Na mit mondtam?

- Hűtsd le magad Emmett! - figyelmeztettem azért, s ismét a tv-t kezdtem bámulni.

Bella:

- Bella! Megjöttek a ruhák! - kiabált be hozzám Brittany a konyhába. Ő teljesen bezsongott ettől az egész eseménytől. Imádott kiöltözni, s hercegnősdit játszani. Nem mondom, hogy én nem élveztem, de nem estem olyan túlzásokba, mint ő. Britt egy kisebb bőrönddel, s a ruhájával a kezében toppant be.

- Nem igaz, hogy egy csepp érdeklődést sem mutatsz a dolog iránt. Én alig bírok magammal. 

- Azt látom! - kuncogtam, majd rámutattam a háta mögött lévő bőröndre.

- Ó… én átmegyek Mary-hez készülődni. Tudod, kifestjük egymás körmeit, meg ilyesmik. - akár egy búgócsiga. Volna valaki olyan kedves, s leöntené egy kis vízzel? Emeltem tekintetem az ég felé, de persze amit kívántam nem történt meg. - Esetleg van kedved velem jönni? - kérdezte, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy vele tartsak. Hát a testvéri szeretet nálunk úgy néz ki, hogy véges.

- Isten ments, hogy együtt töltsek egy egész napot a barbikkal.- feleltem nagy felháborodással a hangomban. -  És amúgy is, Carol is átjön hozzánk, s együtt készülődünk majd.- Fejeztem be mondandóm. Komolyan a hideg futkosott a hátamon. Ki bír ki úgy egy napot, hogy egész nap sikítozó nyafka lányok közt kell lennie?

- Rendicsek! Nah de én megyek is! Puszcsika!

- Sziamia! - integettem neki, s magamban jót nevettem stílusán. Kezd ráhangolódni az már biztos. Miután befejeztem a reggelim, elmosogattam, majd felmentem a szobámba felöltözni. Egy könnyed melegítő nadrágot, s egy szürke pólót kaptam magamra. Én nem a minél csinosabb, hanem a minél kényelmesebb annál jobb táborába tartoztam. Barátnőm érkezéséig még volt egy kis időm, így úgy döntöttem, hogy elnyúlok kicsit a tv előtt. A délelőtti adások nem épp valami izgalmasak. topshop… topshop… s még több topshop. Volt pár csatorna, amin pedig valamilyen meccs ment. Hát mit ne mondjak, az se nagyon érdekel, hogy pár melák srác hogy kergetőzik a labdával. Így gyorsan átkapcsoltam az Animal Planet-re. Az oroszlánokról volt benne valami műsor. Igazán érdekes volt... egészen addig, míg be nem aludtam rajta.

- Volnál szíves végre felkelni?- rázogatott Caroline. Nagy nehezen sikerült magamhoz térnem, s összeszednem magam.

- Ne haragudj. Bealudtam a tv-n. - vakargattam meg a fejem.

- Na nem mondod, amúgy volt olyan, hogy alvás nélkül végig néztél valamit? - mindketten felnevettünk, hisz egyikőnk sem emlékezett ilyesmire. Komolyan egy horror filmen is képes vagyok bealudni. Hát ez van.

- Akkor talán, ha összeszedted magad, neki is kezdhetnénk. Megjött már a ruhád? Annyira kíváncsi vagyok. - Kétkedve néztem rá.  Ő nem az én barátnőm. Hisz az csak egy ruha.

- Ühhüm. Már reggel megérkezett. Valahol itt kell lennie.- Mutattam körbe a nappalin.

- Most komolyan mondod, hogy még meg sem nézted, vagy csak szórakozol? - emelte fel a szemöldökét, amire én csak egy vállrándítással feleltem. Caroline elkezdett kutatni a ruha után. Smaragd zöld szemeivel pillanatok alatt ki is szúrta hol rejtőzik, s már szaladt is vele hozzám.

- Jajj én olyan kíváncsi vagyok. Biztosan gyönyörű.- Izgatottsága kezdett rám is ragadni, így én is igyekeztem lerángatni a zsákot a ruháról....................................(szalagszakadás)

- Ez meg mi? - Mutatott barátnőm a ruhára. Ami, hát hogy is fogalmazzak, egy cseppet sem volt szépnek mondható. Én nem értek hozzá, de nekem még a szabása sem tetszett. Hogy az anyagáról, már ne is beszéljünk.

- Nem tudom. Biztos valami hiba történt. Rossz ruhát küldtek, vagy nem is tudom. - kezdtem el tanakodni. - Az kizárt, hogy ezt a ruhát Britt választotta volna nekem.- Ráztam a fejem. 

- Áh szóval, ez is a te drága nővéred műve. Bella vedd már észre, hogy mit akar. Ő is látja, hogy Edward érdeklődik irántad, s azt hiszi, ha meglát ebben az ocsmányságban, akkor majd kiábrándul belőled.

- Ez nem igaz. - kezdtem volna tiltakozni, mire megint lehurrogott. 

- Dehogyisnem! De egy cseppet se félj, mert van egy tervem.

Sajnálom, de a komihatár még mindig él. 15 komi és jön a friss!
Puszi
Anita

Kimagasló tehetségek díja

Sziasztok!

Ismét szeretném megköszönni ezt a díjat. Ezúton Netty-nek. Nagyon jól esik, hogy gondolt rám.

5 titok rólam és a törimről:

Ez pokolian nehéz...de már rólam annyi mindent tudtok, hogy inkább a töriről árulok el egy két apróságot.

1. Eredetileg úgy terveztem, hogy Bella a Cullen családdal fog felnőni.

2. Sokszor az ihlet akkor kap el, ha valakivel beszélgetek msn-en.--pedig nem is témához illő dolgokról beszélgetünk.
3. Bella-nak lesz egy képessége, a mentális pajzson kívül. S ha valaki jól olvas a sorok között, akkor lehet egy kis sejtése, hogy mi lesz.
4. Most a legtöbb időmben musical-t hallgatok, hogy összeválogassam a számokat a darabhoz.

5. Úgy tervezem, hogy lesz egy visszatérő a történetben. De hogy ki ő, azt majd csak a történet előre haladtával tudjátok meg.

Végül akiknek tovább adom..:

Amy

Arielle

Rosalice

Lea

Csiling

Még egyszer nagyon szépen Köszönöm Netty-nek.

A következő frisshez még 5 komi hiányzik. Lehet, hogy gonosz vagyok, de én látom, hogy mennyien látogatjátok nap mint nap az oldalt. S elszomorít a tény, hogy két szót nem érdemlek meg.

Anita