15. fejezet

Szaisztok!

Tényleg sajnálom, én nem figyeltem kellő képpen. De most már itt van. A bétázást pedig nagyon szépen köszönöm Amy-nek!

Bella:

A napok eseménytelenül teltek egymás után. Bár már nem kellett távol maradnom tőle, én még is próbáltam minimálisra csökkenteni a köztünk lévő kapcsolatot. Már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni. De azt hiszem, már Őt sem érdekli annyira a társaságom, s csak akkor szól hozzám, ha szükséges. Pár nap alatt sikerült kiölnöm belőle minden érdeklődést. Valahol mélyen bántott ez a tudat, de azt is tudtam, hogy ez a legjobb dolog, amit tehettünk. Hisz ki vagyok én? Egy jelentéktelen senki. Egy árva lány, aki sokkal tartozik ennek a családnak, s most kapott egy lehetőséget, hogy törleszthessen.

Ms Gordon már lelkesen dolgozott pár kreatív diákjával a darabon. Mi még semmi konkrétat nem tudhatunk, de  nagyon lelkesen beszél mindig róla. Csak annyit árult el, hogy egy Rómeó és Júlia alapú történet lesz, persze kicsit megváltoztatva, átforgatva az egészet. A meghallgatásig még két hét volt hátra. Jövő héten kitűzik a szereplők nevét, s egy hozzá kapcsolódó dalt, amit elő kell majd adni. Ezen a lapon kell feliratkozni, hogy melyik szerepet kívánjuk eljátszani. De ezen még rá érek aggodalmaskodni.

Holnap bál, Sarah pedig nyíltan kijelentette, hogy az egész családnak kötelező részt vennie rajta, hisz Ő is szervező volt. Ráadásul Caroline is rágja a fülem, hogy menjek vele. Így nincs más választásom, mint beletörődni a dolgokba, s jópofát vágni az egészhez.

A gondolataim folyamatosan pörögtek, s egyáltalán nem tudtam a házira koncentrálni. Így úgy döntöttem még sem csinálom meg ma őket, hanem elhalasztom hétvégre. Összeszedetem a neszeszerem, majd bementem a fürdőbe. Úgy döntöttem, hogy zuhanyzás helyett veszek inkább egy forró fürdőt. A vízhez öntöttem még fürdősót, s jó sok habfürdőt, aminek eper illata volt. Meggyújtottam két illógyertyát, ami nyugalmat árasztott. Odáig voltam a gyertyákért. Több tucat van már belőlük. Hát igen, van, aki a szalvétákat gyűjti, van, aki a képeslapokat. Én pedig a gyertyákat.

Hajamat felcsavartam, hogy ne érjen bele a vízbe, majd elnyújtózkodtam a sarokkádban. A meleg víz teljesen ellazította fáradt izmaimat, s az illatok pedig elbódítottak, erősen kellett koncentrálnom, hogy ne aludjak el. Fél óra lubickolás után, miután már a víz is teljesen kihűlt, úgy véltem ideje lenne végre kiszállnom.

Miután a fogaimat is alaposan megmostam, felvettem a pizsamám, majd végül bebújtam a jó meleg ágyikómba. Végre sikerült kicsit kikapcsolnom az agyam, így viszonylag elég hamar el tudtam aludni.

Edward:

- Alice! Ezek szinte mind egyformák, nem mindegy, hogy melyiket veszem fel? -kérdeztem meg húgomtól, mikor már vagy az ötödik öltönyt kellett felpróbálnom, mert Ő mindig talált rajta valami kivetnivalót.

- Nem! Nem gondolhatod komolyan, hogy hagyom, hogy valami vackot vegyél fel!?-Háborodott fel Alice. - Tökéletesnek kell lennie.-Mosolyodott el, majd magában dúdolgatni kezdett. Nagyon furcsa ez a lány.

- Bezzeg Em-et és Jas-t nem kínoztad meg ennyire.- Duzzogtam én is. Alice küldött felém egy mérges pillantást, majd miután ismét kihúztam magam elmosolyodott.

- Ne félj, tökéletesen fogsz festeni. És mielőtt megkérdeznéd, ez sem az igazi.-mondta, majd már nyújtott is felém egy újabb összeállítást. Ezt még háromszor játszottuk el. És ehhez társult még a nyolc pár cipő, amit fel kellett vennem. Mert ugye bár ő mindegyikben talált valami kivetni valót, hogy melyik miért nem illik az öltönyömhöz. Már délelőtt tíz óra van. Az én idegszálaim pedig már pattanásig feszültek.

- Woala! Látod, már meg is vagyunk!- Tapsikolt. Majd végig mutatott rajtam.

- Alice, tisztában vagy vele, hány óra van? Tizenkét órán keresztül kínoztál!- kiabáltam rá. Alice kicsit összerándult, így még kisebbnek hatott, szemeit pedig hatalmasra nyitotta. Csoda, hogy nem esnek ki a szemei. A hatás kedvéért még lebiggyesztette a száját, s ha képes lenne sírni, akkor biztos vagyok benne, hogy egy könnycseppet is kierőltetett volna magából. Azt hiszem ezzel még a legkőszívűbb embert is megolvasztaná.

Gyorsan magamhoz húztam, majd átöleltem. - De azért tényleg jó munkát végeztél.- hugicám arcára ismét visszaköltözött a vidámság, majd egy gyors puszi után kiviharzott a szobámból. Rosalieval máris nekiláttak a készülődésnek. Pedig még temérdeknyi időnk van. 

Én inkább csatlakoztam a fiúkhoz. 

- Hát ezt bebuktad Emmett.- Jasper pont most verte el sakkban, melák bátyámat.

- Inkább foglalkozz a kicsi Bella-val, ahelyett, hogy az én levegőmet rontod.- Kapta fel Emmett a vizet. Mindketten tudtuk, hogy nem fog sokáig duzzogni, csak sérti a férfiúi büszkeségét, hogy kikapott. 

Pedig tudja, hogy Jasper egy igazi stratéga. Nem is értem, hogy hiheti azt, hogy valaha is lehet egy kis esélye ellene.

Lehuppantam mellé a kanapéra, s elkezdtem nézni a meccset.

- Már nem bírod nélkülem Eddy fiú?- rebegtette rám a pilláit. Na mit mondtam?

- Hűtsd le magad Emmett! - figyelmeztettem azért, s ismét a tv-t kezdtem bámulni.

Bella:

- Bella! Megjöttek a ruhák! - kiabált be hozzám Brittany a konyhába. Ő teljesen bezsongott ettől az egész eseménytől. Imádott kiöltözni, s hercegnősdit játszani. Nem mondom, hogy én nem élveztem, de nem estem olyan túlzásokba, mint ő. Britt egy kisebb bőrönddel, s a ruhájával a kezében toppant be.

- Nem igaz, hogy egy csepp érdeklődést sem mutatsz a dolog iránt. Én alig bírok magammal. 

- Azt látom! - kuncogtam, majd rámutattam a háta mögött lévő bőröndre.

- Ó… én átmegyek Mary-hez készülődni. Tudod, kifestjük egymás körmeit, meg ilyesmik. - akár egy búgócsiga. Volna valaki olyan kedves, s leöntené egy kis vízzel? Emeltem tekintetem az ég felé, de persze amit kívántam nem történt meg. - Esetleg van kedved velem jönni? - kérdezte, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy vele tartsak. Hát a testvéri szeretet nálunk úgy néz ki, hogy véges.

- Isten ments, hogy együtt töltsek egy egész napot a barbikkal.- feleltem nagy felháborodással a hangomban. -  És amúgy is, Carol is átjön hozzánk, s együtt készülődünk majd.- Fejeztem be mondandóm. Komolyan a hideg futkosott a hátamon. Ki bír ki úgy egy napot, hogy egész nap sikítozó nyafka lányok közt kell lennie?

- Rendicsek! Nah de én megyek is! Puszcsika!

- Sziamia! - integettem neki, s magamban jót nevettem stílusán. Kezd ráhangolódni az már biztos. Miután befejeztem a reggelim, elmosogattam, majd felmentem a szobámba felöltözni. Egy könnyed melegítő nadrágot, s egy szürke pólót kaptam magamra. Én nem a minél csinosabb, hanem a minél kényelmesebb annál jobb táborába tartoztam. Barátnőm érkezéséig még volt egy kis időm, így úgy döntöttem, hogy elnyúlok kicsit a tv előtt. A délelőtti adások nem épp valami izgalmasak. topshop… topshop… s még több topshop. Volt pár csatorna, amin pedig valamilyen meccs ment. Hát mit ne mondjak, az se nagyon érdekel, hogy pár melák srác hogy kergetőzik a labdával. Így gyorsan átkapcsoltam az Animal Planet-re. Az oroszlánokról volt benne valami műsor. Igazán érdekes volt... egészen addig, míg be nem aludtam rajta.

- Volnál szíves végre felkelni?- rázogatott Caroline. Nagy nehezen sikerült magamhoz térnem, s összeszednem magam.

- Ne haragudj. Bealudtam a tv-n. - vakargattam meg a fejem.

- Na nem mondod, amúgy volt olyan, hogy alvás nélkül végig néztél valamit? - mindketten felnevettünk, hisz egyikőnk sem emlékezett ilyesmire. Komolyan egy horror filmen is képes vagyok bealudni. Hát ez van.

- Akkor talán, ha összeszedted magad, neki is kezdhetnénk. Megjött már a ruhád? Annyira kíváncsi vagyok. - Kétkedve néztem rá.  Ő nem az én barátnőm. Hisz az csak egy ruha.

- Ühhüm. Már reggel megérkezett. Valahol itt kell lennie.- Mutattam körbe a nappalin.

- Most komolyan mondod, hogy még meg sem nézted, vagy csak szórakozol? - emelte fel a szemöldökét, amire én csak egy vállrándítással feleltem. Caroline elkezdett kutatni a ruha után. Smaragd zöld szemeivel pillanatok alatt ki is szúrta hol rejtőzik, s már szaladt is vele hozzám.

- Jajj én olyan kíváncsi vagyok. Biztosan gyönyörű.- Izgatottsága kezdett rám is ragadni, így én is igyekeztem lerángatni a zsákot a ruháról....................................(szalagszakadás)

- Ez meg mi? - Mutatott barátnőm a ruhára. Ami, hát hogy is fogalmazzak, egy cseppet sem volt szépnek mondható. Én nem értek hozzá, de nekem még a szabása sem tetszett. Hogy az anyagáról, már ne is beszéljünk.

- Nem tudom. Biztos valami hiba történt. Rossz ruhát küldtek, vagy nem is tudom. - kezdtem el tanakodni. - Az kizárt, hogy ezt a ruhát Britt választotta volna nekem.- Ráztam a fejem. 

- Áh szóval, ez is a te drága nővéred műve. Bella vedd már észre, hogy mit akar. Ő is látja, hogy Edward érdeklődik irántad, s azt hiszi, ha meglát ebben az ocsmányságban, akkor majd kiábrándul belőled.

- Ez nem igaz. - kezdtem volna tiltakozni, mire megint lehurrogott. 

- Dehogyisnem! De egy cseppet se félj, mert van egy tervem.

Sajnálom, de a komihatár még mindig él. 15 komi és jön a friss!
Puszi
Anita