22.fejezet 1/2

Hali!
Végre itthon vagyok, s már nagyon remélem, hogy most már semmi nem fog gátolni a munkámban. Nagyon jól estek a megjegyzéseitek, teljesen meghatódtam.
A kórházban töltött napjaim alatt sokat gondolkoztam a történeten, s kicsit változtattam itt ott.
Ráadásul most hoztam egy fejezetet is. Igyekszem hamar hozni a kövit is, de mivel most a suliba is rengeteg pótolni valóm lesz, így nem igérek biztosra semmit. Talán szerdára tudok hozni egyet :)
Óriási pusszantás nektek!
Anita



Edward:


- Annyira örülök, hogy itt vagy. De ne ácsorogj már idekint, inkább gyere beljebb.- Tárta ki előttem az ajtót. Gondolatai is azt tükrözték, hogy már nagyon várta, hogy újra láthasson. Mindig is tudtam, hogy Tanya mélyebb érzelmeket táplál irántam, de sosem gondolkoztam el, a mi lenne ha témán.
- Én is örülök.- Válaszoltam mosolyogva, majd kicsit félszegen ugyan, de átöleltem.
~ Csak nem miattam..- Kezdett el már is kombinálni
- Tanya, tudod nagyon jól, hogy mit érzek irántad, de ne szaladjunk fejjel a falnak! Rendben?- Egy aprót bólintott, majd bevezetett a nappaliba .
- A többiek? Szokatlanul nagy itt most a csend.- Néztem körbe, s próbáltam utalni arra, hogy még a gondolataikat sem hallom.
- Elmentek egy közös családi "piknikre".- Tette ki az idéző jeleket kezeivel a piknik szónál. - És ha már itt tartunk, te mi járatban vagy erre felé?- kérdezett rá, ami már a kezdetektől érdekelte. De nekem fogalmam sem volt, hogy mit feleljek erre. Az olyan szánalmas lenne, ha azt mondanám, hogy egy lány miatt menekültem el. Aki ellopta a szívemet.
- Ez bonyolult.-feleltem azért még is.
- Hm..ha leegyszerűsítjük, az nem más mint nő ügy.- Esküszöm, minden nőnek kifinomult látása van az ilyesmikhez. S bár csak én is olyan könnyedén vehetném a dolgokat, mint ő.
- Sajnálom. El sem tudod képzelni ki él jelenleg Forksban.- mondtam. Tanyanak pedig tényleg fogalma sem volt róla, mi zaklathat fel ennyire.
- Talán könnyebb lenne, ha beszélnél róla.
- Talán. De azzal még nem oldódik meg semmi.- Temettem kezeim közé az arcom. - Nem oszthatom meg vele a titkomat, de ha nem teszem, akkor teljesen biztos, hogy örökre elveszítem.
- Még is kiről beszélsz?
- Emlékszel még arra a kislányra, akiről annyit meséltem?- Tanya csak bólintott egyet így folytattam mondandóm.- Hát most újra találkoztunk, s azt hiszem beleszerettem.- Elmeséltem neki minden egyes dolgot, Tanya pedig megértően hallgatott, s próbált vigasztalni.
- Alice-nek igaza volt. Inkább itt siránkozol, minthogy mindent megtennél a boldogságodért.- förmedt rám a  végén.
- De..-kezdtem volna bele saját magam védelmébe.
- Nincs semmilyen de! Ne légy nyámnyila, hanem küzdj keményebben.- És még gondolatban mindezt megspékelte egy jó nagy seggbe rúgással. Talán igaza van, s mit vesztek azzal, ha adok magunknak egy eséjt. Hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mit szeretnék, annak ellenére is, hogy a józan ész azt súgja, hogy maradjak tőle távol. De a szívem minden pillanatban Bella után sóvárog.
- Mindent köszönök Tanya. Akkor én most...-
- Jaj csak menj már. És drukkolok.- Kiáltott még utánam. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő fog majd ellátni engem ilyen hasznos tanácsokkal. Mindig is tudtam, hogy vonzódik hozzám. De ennek ellenére képes volt arra, hogy az én érdekemben úgy cselekedjen ahogy azt egy igaz barátnak kell. S néha valóban csak ennyire van szükségünk.
A mai nap immár másodjára száguldoztam az utakon, s szinte versenyt futottam az idővel.


Bella:

Egész nap nem láttam őt. Már csak egy óránk van  a válogatásig. Vajon arra sem jön el? Elég legyen Bella!- Förmedtem magamra. Nem hiszem el, hogy egész nap nem tudok másra gondolni. Annyiszor gondoltam végig mindent. Mégsem jutottam előrébb a gondolataimmal. Talán nyitottabb is lehetnék, de annyi minden gátol, hogy egyszerűen lehetetlennek érzem. Hisz ki vagyok én? Egy egyszerű lány vagyok, aki rosszkor volt rossz helyen, s ezért belekeveredett Edward életébe. De ki Ő? És hogyan lehetséges mindaz, amit láttam?
- Bella! Föld hívja Bella-t!-legyezett a szemeim előtt Brittany. Majd karon ragadott.- Gyere már, ki kell próbálnunk, hogy működik e a tervünk.- Már szinte szaladtunk a színház terem felé. Nem volt erőm tiltakozni, így készséggel rohantam utána.
- Nos Steven, minden rendben van?- Mosolygott a szemüveges fiúra, aki azonnal elpirult. Látszott rajta, hogy igazán tetszik neki Britt, s ezért teszi mindezt. Talán még szereti is.
- Hát persze Brittany.- felelte szégyenlősen. Szeretnéd kipróbálni?- nyújtott felé egy mikrofont. Britt a füléhez hajolt, s kéjes hangon a fülébe suttogott. - Bízom benned.- Szegény srác akkorát nyelt, hogy szerintem még a szomszéd teremben is hallották.
- Olyan izgatott vagyok!- tapsikolt testvérem. Hamarosan a többiek is gyülekezni kezdtek, s megkezdődhetett a kínzás. Eléggé elnyúltak az egyéni meghallgatások. Hát mit ne mondjak, sajnos nem mindenki termett az éneklésre. De azért voltak igazán szép szólók is. Brittany percekkel ezelőtt tűnt el az egyik követőjével, s azóta sem jött vissza. Jobbnak láttam szólni neki, hogy mást már lassan ő, vagyis mi következünk..
- Ugyan már, sosem fog rájönni. Hisz olyan kis naiv és hiszékeny.- ahogy kinyitottam az ajtót, Britt hangja kúszott fülembe, s dermesztett le egyben. Enyhén visszahajtottam az ajtót, csak hogy ne láthassanak, de én minden szót jól értsek.
- Igazad van. Olyan szánalmas, hogy nem is érdemes miatta aggódni. Sosem fog rájönni, hogy csak kihasználod őt.- Remek. Egy újabb döfés a szívembe. Persze én hülye minden egyes szavának hittem. Elhittem, hogy valóban a testvérének tart. Hogy attól függetlenül, mert eltávolodtunk egymástól, sosem gondoltam volna, hogy az érzései is így megváltozhatnak. Nem lett más belőle, csak egy beképzelt liba. Végre értelmet nyertek Carol szavai, s én is mindent megértettem. Egy mély levegő után visszamentem a helyemre, úgy éreztem, nem most jött el az ideje annak, hogy kiborítsam a bilit.
- Vannak esetleg olyanok is, akik megpróbálkoznak egy duettel?- állt fel kissé dühösen a székéből irodalom tanárunk. S csalódottan ült vissza a helyére, mikor nem látott tolongó párocskákat, akik megpróbálnák.
- Gyere velem.- Csak egy hideg kezet éreztem ami megragadott, s azonnal tudtam is, hogy kihez tartozik. nem hiszem el, hogy ma mindenki csak ide-oda rángat. Mi vagyok én, valami rongybaba?
- Héé..még is mit csinálsz? - Kérdeztem tőle dühösen, mikor már a színpadon álltunk.
- Asszonyom, mi megpróbálnánk.- Mondta hangosan, mire nekem egy pillanatra megállt a szívem, majd őrült iramban kezdett el száguldozni. Tekintetem a nézőtérre emeltem, s majdnem szívrohamot kaptam, mikor kiderült, hogy majdnem az egész suli itt van. Edward enyhén megszorította a kezem nyugtatólag.
- Hát akkor talán halljuk az erkély duetett.- mutatott a zongora felé Ms Smith.
A zene andalítóan kezdett el szállni a levegőben. Edward felemelte a kezében lévő mikrofont, majd elkezdte az első sorokat. Azt hiszem mindenki, beleértve engem is olvadoztunk a hangjától. Mintha az angyalok legszebb sziruettjét hallgatnám. Végül majdnem elfelejtettem időben csatlakozni.
Hanguk tökéletesen illet a másikéhoz, s minden egyes szónál borzongás járta át a testemet. Úgy éreztem magam mintha a mennyországban lennék,s  éppen a felhőkön táncolnánk. Majd aztán a számnak vége szakadt.

DUETT


Kérlek szépen írjatok komikat!!!
xoxo

ANITÁRÓL!! NAGYON FONTOS!!

Sziasztok!
Ficsi vagyok Anita bétája!
Tudom hogy mindenki már izgatottan várja a frisst de sajnos az nem fog jönni egy ideig. Anita kórházban van. Egy betondarab a fejére esett és betört a koponyája.
Most a sürgősségin kezelik és állandóan vizsgálják de meg fog gyógyulni. De addig amíg nem épül fel teljesen addig nem lesz friss. Remélem megértitek. Én nagyon aggódok érte és engem teljesen lesokkolt. Annyira megijedtem, Kérlek titeket minden nap gondoljatok egy kicsit rá.
Ő is minden nap gondol ránk.
puszi
Ficsi

Nah ebből elég!

Még sosem bántottak meg ennyire. Ma kaptam email-t. Egy bizonyos Tina küldte nekem. Azt hittem ledobom magam a földre, mikor elolvastam. Egyrészt nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Másrészt pedig semmi valóság alapja nincsen. Megvádoltak, szitkozódtak, majd végül megfenyegettek. Hogy lehet valaki ilyen rosszindulatú?
Bemásolok nektek egy kis részt belőle:

Te mocskos prosti!- jó kis köszöntés..pff
Olyan kis szemét vagy, hogy merted ellopni más történetét? Bár gondolom semmi fantáziád ahhoz, hogy sajátot csin, ezért máshonnan nyúlod le. Csak nem éppen jóval kezdtél ki kiccsilag. Hát nincs benned tartás? Olyas valakitől kell lopni, aki órákat küszködik vele? Te rohadt kis ribanc, szivem szerint felképelnélek....Jobban teszed, ha azonnal törlöd ezt a blogot, különben nagyon megjárod te kúrva!!!!!


Azt hiszem, valaki szórakozik velem, ugyan is, mikor megpróbáltam neki e-mail-ben válaszolni, akkor nem engedett, mivel már nem létezett az a cím.
Így úgy döntöttem itt válaszolok neki. 

Soha egyetlen mondatot sem loptam senkitől. Minden egyes fejezetet magam csinálok. Még segítséget sem szoktam kérni. Szóval kikérem magamnak, hogy bárhonnan is összelopkodtam volna. A blogot, pedig semmi képen nem fogom törölni!! Ezt jobb ha megjegyzed. Tőlem aztán küldheted a hülye kis leveleidet..magasról..

Én tisztában vagyok az igazsággal, s miattad nem fogom abbahagyni.

A trágár szavaidat, pedig tartsd meg magadnak, ha már ennyire szemét egy alak vagy!

Nagyon sajnálom, de úgy éreztem, ezt le kell írnom. El sem tudjátok képzelni mennyire felzaklatott a dolog. Egy órán keresztűl csak sírtam, hogy miért pont én? Mit követtem el, hogy ezt érdemeljem?

Nagyon remélem, hogy ha most Tinácska olvassa a levelem, s legalább lesz benne annyi, hogy ha nem is itt nyílvánosan, de tőlem email-ben bocsánatot kér. Bár kétlem. Az ilyen emberek csak akkor boldogok, ha bántanak másokat. Ez esetben engem. De egy biztos egy rosszindulatú ember miatt én nem hátrálok meg. S bármikor kiállok az igazam mellett!!

Nah és ha már így belelendűltem, akkor csakis Tinácska kedvéért jelentem, hogy Szerdán lesz friss!
pusz
Anita

MEGLEPETÉS-21. fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy nem valami nagy szám, de ara gondoltam, hogy annak örülnétek a legjobban, ha egy új fejezetet hoznék, nem pedig egy novellát. Így ma délután, mihelyst hazaértem a suliből, nekiültem megírni. Megjegyzem még enni sem ettem :) Sőt szerdán is inkább éjszakáztam, hogy tudjak hozni valamit.
S mit kapok én ezért cserébe? Szinte sírhatnékom van. Most komolyan mindössze 6 megjegyzést érdemeltem? Hisz az előtte lévőhöz 12-t kaptam..én ezt nem értem. Nekem ezzel csak azt mutatjátok, hogy fejezetről fejezetre rossabb leszek, s már nem érdemlem meg a 10 feletti hozzászólásokat. De ha ez így van, akkor miért van naponta 50 feletti látogatóm? Aminek persze hihetetlenül örülök, s nagyon boldoggá tesztek. Nem hiszem, hogy sokat kérek. Egy biztos, hogy hiába lesz holnap szombat, 10 komi előtt nem rakok fel frisst. Sajnálom.
Puszi!
Anita



Egy egész hétvégém volt, hogy átgondoljam az eseményeket, amit többnyire a szobámban gubbasztva tettem. Sok mindent megértettem, de még így is oly sok dolog maradt a homály bűvös körében. Az élet azonban halad tovább, s hogy mi vár rám ezek után? Nem tudom.

- Bella ideje kikellni az ágyból!- szólt be Sarah hozzám. Egy fikarcnyi kedvem sem volt iskolába menni. Tudtam, hogy nem kerülhetem el őt, hisz angol irodalmon végig egymás mellett kell lennünk. Ráadásul a meghallgatás is ma van. Azt hittem a pénteki estét tekintve Britt már letett a terveiről, s nem akar Edward után rohangálni. Persze megint tévedtem, s az én drága nővérem még mindig szövögette tervét, miszerint magába bolondítja őt.
Nem árultam el neki, se senki másnak, hogy mi történt azon az estén. Anya is úgy tudja, hogy egy barátnőmnél voltam aznap este. De én hiába próbálom, nem tudok megfeledkezni róla. Itt lebeg előttem az, ahogy egyre közelít ajkaimhoz, majd mielőtt elérné azt, eszembe jut a kép amit láttam. Bárcsak megérthetném mi is történt valójában. Vagy ha csak egy kicsit vissza tudnék emlékezni...
Dühösen szálltam ki az ágyból, s kezdtem el készülődni, mint testileg és lelkileg a mai napra.



Edward:


Még percekig merdtem magam elé, miután Bella beszaladt a házba. Nem sok választott el attól, hogy utána szaladjak, s megvalljak neki mindent. Az érzéseimet, a titkaimat, s a múltbéli találkozásunkat. Akármennyire akartam is ezt, tudtam, hogy nem tehetem.  Így egy utolsó sóhaj után beindítottam az autómat, majd hazaindultam. Otthon a családom idegesen várta a fejleményeket, mivel Alice semmi újat nem tudott nekik mondani. Én is csak enyhén megráztam a fejem, hogy nincs mit közölnöm velük, majd a szobámba siettem. Ahogy beértem, rögtön Bella illata csapta meg az orrom. Az egész szobát körüllengte varázslatos frézia illata. Tudtam, hogy nem bírok itt maradni, így gyorsan előkotortam a sporttáskámat, majd beledobáltam pár cuccot. Alice azonnal megjelent a szobámban, s aggódva nézte tevékenységemet.
- Még is hova készülsz?- vont kérdőre.
- Mintha nem tudnád.- Vetettem neki oda, azonban hugom intett fejével, hogy nem tudja.
- Amíg nem döntesz, addig én sem tudok semmit. Csak azt tudom biztosra, hogy elmész.- Hajtotta le a fejét.- Még azt sem tudom, mikor jössz vissza, vagy hogy egyáltalán vissza jössz e.- Már épp végeztem a csomagolással, majd mielőtt elhaladtam Alice mellett, még egy utolsó mondatot odavágott hozzám.
- Gyáva vagy!- mondta sírós hangon, majd faképnél hagyott. Őszintén szólva, nem értettem mire akar kilyukadni. Én nem érzem úgy, hogy az lennék. Csak a családom, s Bella biztonságát féltem. Hisz mi lenne, ha a Volturi megtudná, hogy közel kerültem egy emberhez, aki lépésről lépésre többet tud meg a titkomról. Bella nem buta, hogy erre előbb vagy utóbb, rá ne jöjjön. S ha ez még nem lenne elég, valószínűleg Bella is undorodva tekintene rám. Köszönöm, de én ebből nem kérek. Még gyors elbúcsúztam a többiektől is, majd végül kimentem a garázshoz, hogy Az austin martin-nal száguldozzam az országutakon.
Úgy éreztem, tartozom annyival Carlisle-nak, hogy tőle is elbúcsúzzam. Így először a korházba mentem.
- Jól meg gondoltad ezt Fiam?- kérdezte tőlem, mikor már az irodájában ültünk. Nem örült neki, hogy ismét magukra hagyom őket.
- Sajnálom, hogy magatokra hagylak titeket. De tudom azt, ha nem megyek el, akkor nem leszek képes távol maradni tőle. Carlisle Ő...teljesen megőrjít engem., nem tudom, mi mást tehetnék.- fakadtam ki. Apám valamilyen szinten megértette érzéseimet, vagyis próbált belegondolni, hogy mi lenne ha Esme lenne ember, s  nem lehetnének egymáséi.
- Csak egy dolgot mondhatok neked. Ha bezárul előtted egy ajtó, akkor két másik kinyílik.- Végezetül apámtól is elköszöntem., majd elindultam immár biztos úti célom felé.


2 órával később:

Immár az ismerős havas tájakon száguldoztam. A házak egyre ritkultak, míg nem végezetül elértem ahhoz a kis zsákutcához, ahol barátaink laktak.  Egy hirtelen fékezéssel parkoltam le a ház előtt, majd öblös léptekkel lépkedtem a verandára. Mielőtt kopogásra emelhettem volna a kezem, az ajtó kicsapódott, s Tanya teljes súlyával a nyakamba csimpaszkodott. Vajon Ő lehetne a másik ajtó?




Bella:

Úgy éreztem, mintha életem leghosszabb napját élném át. A percek csigalassúsággal teltek, mintha időapó élvezné, hogy azzal kínoz, hogy hátráltat.
- Szia Bells!- szaladt oda hozzám Caroline.- Minden rendben?- kezdett el fürkésző szemeivel bámulni.
- Majd evés közben elmesélem.- mondtam, aztán már húzott is a menza felé.
Miután kiválasztottuk az ebédünket, leültünk egy szabad asztalhoz, remélve, hogy nem fog megzavarni minket senki.  Mikor leültünk, észre vettem, hogy a mi asztalunk pont szembe van a Cullen családéval. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, mégis feléjük néztem, majd egy aprót biccentettem köszönésként. Mindeközben olyan hiány érzetem támadt. Végig néztem még egyszer rajtuk, s rá kellett jönnöm, hogy ki hiányzik a társaságból. Úgy tűnik Edward is úgy látta jónak, ha elkerül engem.
Az ebéd szünet további részében elmeséltem Caroline-nak, hogy mi történt aztán, miután hazaértem. Persze kicsit kicenzúráztam az Edwardos részt, jobban mondva teljes mértékben kihagytam őt. Barátnőm végig támogatott,s  egy-egy résznél, mikor elcsuklott a hangom, bátorítólag szorította meg a kezem. Nem is kívánhatnék nála jobb barátnőt.
Percekkel később már az irodalom órámra siettem. Kicsit elhúzódott a beszélgetés Carol-lal.
Épp becsengőre estem be, de sajnálatomra a tanárnő már bent volt. Hál Istennek megúsztam annyival, hogy ez többé ne forduljon elé, s  hogy most foglaljak helyet. De mikor elindultam a megszokott helyemhez, a hiány érzet ismét rámtört. Hiszen most nem várt rám ott senki. És ez kezdett igen csak furcsává válni...


KOMIKAT!!! PLEASE !! <3

20.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst! Remélem, hogy örültök neki, s a késés ellenére is kapok majd kommenteket.
Legközelebb pénteken jelentkezem a meglepivel, majd szombaton pedig az elkövetkezendő frissel..:D
Hatalmas cuppanós nektek!
Anita





Fáradtan nyitogattam pilláimat. Most úgy éreztem, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ilyen sokáig fennmaradnom. Úgy éreztem magam, mint akin két út henger gázolt át. De sikerült magamon erőt venni, s nem engedtem, hogy visszahúzzon a kényelmes ágyikó. Hirtelen eszembe jutott, hogy hol is fekszem éppen. Kicsit zavarba jöttem, de el is mosolyogtam az elmúlt történések hatására. Edward már nem volt bent a szobában, így arra következtettem, hogy egy másik szobában alszik, vagy a családjával van. Tegnap már túl késő volt ahhoz, hogy alaposan körbenézzek, de most úgy gondoltam itt van rá a megfelelő alkalom. Edward szobája igazán meg nyugtató volt. A berendezés egyszerre volt régies, ugyanakkor egészen modern. Pont mint ő.-futott át agyamon a gondolat. A szoba polcain könyvek, s CD-k tömkelegei sorakoztak. Edward-nak mint kiderült számomra igazán választékos ízlése van. S nagyon örültem annak, hogy jó néhány, ami a kiemelt rész között van, az nálam is megtalálható. Még egy utolsót körbepillantottam, majd egy olyan polc-ra tévedt a tekintetem, ahol pár kép sorakozott. Izgatott lettem a gondolattól, hogy talán láthatom őt gyerekként játszadozni, kicsit piszkosan, miközben nevetve futkározik a testvérei elől. De nagy sajnálatomra nem találtam ehhez hasonló képeket sem. A családja minden tagjáról volt itt egy kép, plusz egy közös karácsonyi kép.
Egyetlen egy kép volt, amin látszólag csak egyedül van, s azt hiszem éppen zongorázott. Elvettem a helyéről, hogy közelebbről is megcsodálhassam. De mikor közelebbről is elkezdtem megvizsgálni, azt hittem, hogy megáll bennem az ütő. Nyeltem egy nagyot, majd háromszor ki-be csuktam a szemem, hogy megbizonmyosodjak róla, hogy valóban azt láttam e, vagy csak a képzeletem játszadozik velem. De mikor ismét megnéztem magamnak, rá kellett ébredjek, hogy nem tévedek a látottakról. Ugyan is Edward nem egyedül szerepelt rajta, mint azt elsőre hittem. Edd ölében elbújva ott ücsörgött egy kislány, kinek ajkain enyhe mosoly játszott, s meghatottan hajtotta a fejét bal vállára. Pillanatokig csak meredtem magam elé, s  merengtem a látottakon. Biztos voltam benne, hogy önmagam látom igen fiatalon. De hogy lehetséges ez?
- Bella?- kúszott be fülembe egy bársonyos hang. Lassacskán fordultam meg,s  rémülten néztem rá az előttem álló férfira.
- Ez még is mi?-mutattam fel neki a kezemben tartott tárgyat, s hangom kezdett hisztérikussá válni. - Mond el, hogyan lehetséges ez?- dörrentem rá. Arca fájdalmas grimaszba húzódott, homlokán pedig mély ráncok jelentek meg.
Nem válaszolt az előbb feltett kérdésemre, így folytattam.
- Mond csak hogy lehet az, hogy egy közös képen szereplőnk. S ne próbálj beetetni azzal, hogy Ő nem én vagyok.  Még is mi a franc vagy te? Válaszolj már!- kiáltottam. Egy lépést tett felém, mire én kicsit megriadtam, s hátrálni kezdtem tőle.
- Ne félj tőlem kérlek.- Nézett mélyen a szemembe. De jelenleg egyáltalán nem tudtam megnyugodni átható pillantásától.
- Akkor magyarázd el mi ez az egész.- Kértem, hisz kell hogy legyen valamilyen magyarázat erre az egészre. Hisz ha még valóban találkoztunk akkoriban, akkor nem kéne neki is olyan kicsinek lennie, mint nekem?
- Azt nem tehetem! Nem bírnám elviselni, hogy meggyűlölj!- hajtotta le a fejét. Összezavarodva pillantottam rá. Vajon mi az Ő titka? S miért nem bízik bennem annyira, hogy elmondja? Olyan szörnyű lenne?
- Nem értelek. Miért kellene meggyűlöljelek? Bevallom, megijeszt az, amit látok, de még nem szaladtam el, s csak a magyarázatodra várok. S nem veszek be semmilyen idő utazós szöveget.. -Kötöttem le, de Ő még mindig csak nemlegesen rázta a fejét, hogy nem lehet. A félelmet felváltotta bennem az idegesség.
- Tudod mit, nem érdekel. Azt akarom, hogy többet ne gyere a közelembe. Amilyen messze csak lehet kerülj el engem.- Szavaim hallatán még én is megilletődtem, az igazat megvallva cseppet sem örültem a  fejleményeknek. Kíváncsian emeltem a plafon felé a tekintetem, s magamban arról érdeklődtem, hogy miért nem lehet nekem is egy normális, boldog életem?! - Haza szeretnék menni!- tettem még hozzá, mire ő bólintott egy aprót, s elindultunk lefelé a lépcsőn. Bár az illem úgy kívánta volna, hogy megköszönjem családjának a vendég látást, de én mihamarabb ki akartam jutni a házból, s minél messzebb lenni az összes Cullen-tól. Mielőtt kiértünk volna, Edward felajánlott egy nagyobb pulcsit, s egy papucsot is, amiket gyorsan magamra kapkodtam, hisz már csak egy megfázás hiányzott az életemből.


Ismét Edward Volvo-jában ültem és igazán örültem annak, hogy gyorsabban vezet az átlagnál. A csend már így is szörnyen kínos volt közöttünk. Az esti biztonság érzetemet, most kételyek váltották fel. Az érzelmeim pedig jobban csapongtak, mint egy pattogós gumi labda.
Úgy egy negyed óra múlva leparkolt a házunk előtt, s én már fenn sem akadtam olyan dolgokon, mint hogy honnan tudja, pontosan hol lakom. Bár az is igaz, hogy Forks egy igen kisváros, s itt mindenki ismer mindenkit.
- Hát köszönöm!- már kezdtem volna nyitni az autó ajtaját, mikor egy hideg kéz kulcsolódott csuklóm köré.
- Bella...én..- figyelmesen hallgattam őt. Sosem láttam még, hogy így küszködött volna a szavakkal. - Annyira sajnálom, de..- Akadozott továbbra is. Megelégelve ezt a szavába vágtam,s  kihúztam kezem szorításából.
- Nem vagyok kíváncsi egy hazugságra!
- Én sosem hazudtam neked Bella- felelte.
- Ha elhallgatják az ember elől az igazságot, az pont olyan, mintha hazudtak volna neki.-mondtam, majd ezzel a mondattal magára hagytam, eséjt sem adva a válasz adásra.
 Egészen az ajtóig rohantam, ahol szó szerint bevetettem magam az ajtón. Pillanatokon belül Sarah aggódó tekintete jelent meg az előszobában. S mikor meglátott haragosan, ugyan akkor megkönnyebbülten nézett rám.
- Még is hol a fenében voltál az éjjel? Halálra aggódtunk magunkat miattad- Tromfolt le. S igaza is volt. Nem feleltem az előbb feltett kérdéseire, csak odarohantam hozzá, s szorosan belebújtam ölelésébe. A könnyeim ismét elkezdtek folydogálni, majd pityergésem zokogásba torkolt. Hogy lehetséges, hogy valakinek ilyen elfusesrált élete legyen? Szívem minden fájdalma igyekezett ismét kifolyni belőlem. Az apám megjelenése, Edward titkai, mind mind gyötörtek engem.

Friss.. :(

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, de ez most nem jön össze. Már olyan szinten vagyok kimerült, hogy nem bírom nyitva tartani a szemem, s ezt a kis bejegyzést is  nagy erőfeszítésembe telik megcsinálni!
Igérem, hogy pótolom elmaradásom, s hétfőn, vagy kedden kaptok egy teljes fejezetet. Azért nem ígérem 100%-ra a hétfőt mert délután táncpróba, plusz tanulnom is kell.
De! Ezekért a kihagyásokért pénteken kaptok egy meglepetést!

Nem bírom ki, hogy ne meséljek nektek erről a hétvégéről. Szombaton az osztályommal elutaztunk egy hétvégére Hajdúszoboszlóra, azért most, mert múlt év végén közbe szólt az árvíz :(
Már a buszon tökéletes volt a hangulat, énekeltünk, sokat nevettünk, sőt még egy kis hupikék törpikéket is néztünk...(aminek a főcím dalát ordibálva énekeltük) kész őrület volt.
Olyan 10 óra körül érkeztünk meg a szállásra, s igyekeztünk jó szobákat kifogni. A tanárok egy külön házba mentek, így nem volt gond, az esti mulatozással., de erről még később.
Miután kimentünk kajálni, egy kicsit szétnéztünk a Bor és Bioétel Fesztiválon. Több ezer ember, több száz jó pasi! És isteni finom borok. Naná, hogy egy tapodtat sem akartam mozdulni.
De olyan két óra körül mennünk kellett, mivel mentünk az Aque palace-be, ami szintén oltári volt. Nagyon sokat szórakoztunk, csúszdáztunk, birkóztunk a srácokkal, ilyesmik. Szóval tényleg minden tökéletes volt.

És végül a vacsi után elérkeztünk az ominózus estéhez. Mivel az X faktort egyikünk sem akarta kihagyni, így csináltunk egy közös esti tv-zést. Majd miután kitévéztük magunkat, egy gyors készülődés után, már indultunk is ki a retró buliba. 10 órától olyan 2-ig, csak táncoltunk. Bár én úgy gondolom, hogy a tomboltuk szó jobban ide illene. Az egyik tanár úr pedig falazott nekünk ofi előtt, nehogy meglásson minket, hogy már nem csak kostólgatunk egy picit, hanem üvegszámra fogy az alkohol. Imádom a tanár urat! <3
Az est további részén pedig még elfogyasztottunk egy üveg techilat is a szállás helyünkön. Azt hiszem, értitek, hogy mi történt..teljes csigabuli. Hajnali fél 5-kor sikerült ágyba kerülni..bár nem élvezhettünk sokáig az ágy puhaságát..:(
Egy korai reggeli,s  felöltözés után, már indultunk is Debrecenbe. Imádtam másnaposan buszocskázni, iszonyatosan féltem, hogy az a kevés reggelim még véletlenül visszatekint..xd
Nah de mindenki épen megérkezett a Déri múzeumba, ahol csupán 2 órán kereztűl szenvedtünk. Vagyis én biztos, egyrészt kínzott a fejfájás, másrészt pedig már vagy 3-szor végigjártam ezt a múzeumot. Sebaj..legalább nem felejtem el :D
Majd utána a nap további részén szabadprogram volt. Kicsit vásárolgattunk, ettünk, kávézgattunk és császkáltunk jobbra balra.
Hazafelé a buszon úgy döltűnk el, mint egy krumplis zsák, a tanárunk meg is kérdezte, hogy mennyit ittunk a múlt éjjel. pff...természetesen semmit..:) Feleltük nagy büszkén, hogy milyen rendes osztály vagyunk :D
Jajj annyi mindent tudnék még mesélni, azt a rengeteg beszólást, poént, ami örök emlék marad bennem.
Egy biztos, hogy ez volt életem legjobb osztálykirándulása. S nagyon sajnálom, hogy ez az utolsó évünk együtt ..:(


Nah az én aprócska bejegyzésemből, egy picit hosszabb sikeredett..xd
De remélem azért nem haragszotok nagyon.
Nagyon szeretlek titeket!
puszi
Anita

19.fejezet

Sziasztok!

Szörnyen sajnálom, hogy ennyit késtem vele. Az igazság az, hogy most a suli miatt nagyon kevés időm lesz írni. Jelenleg a szalag avatóra készülünk, így délutánonként még tánc próbám is van. Ezért én arra gondoltam, hogy egyezzünk ki egy szombati frissben, ha nektek az úgy jó. Bár ezen a hétvégén én egyáltalán nem leszek itthon, de vasárnap este, mikor hazaérek feltenném. Remélem, hogy így mindenkinek megfelel majd.
És akkor a friss. Az eleje szerintem elég béna lett, de úgy érzem, hogy vannak benne olyan pillanatok is, amik néhányotoknál biztos ki fogja ütni a biztosítékot. A végére pedig ismét hagytam egy kis függőt. Kivi vagyok az ötleteitekre is.
Hatalmas pusszantás!
Anita







Bella:

- Biztos nem zavarok? Nem szeretnék kellemetlenkedni. - fordultam még egyszer felé, miközben már a verandán lépkedtünk felfelé. Hisz mit fognak majd gondolni rólam a szülei, mikor holnap meglátnak.
- Ne aggódj, senkinek nem lesz problémája vele. Van egy olyan érzésem, hogy Alice nagyon is örülni fog.- mosolygott rám, így egy kis bátorságot véve ismét elindultam az ajtó felé.
Mikor odaértünk, Edward hangtalanul nyomta le a kilincset, s tárta ki előttem az ajtót. Az egész házban sötétség volt, így nem sok mindent láthattam. Egy biztos, hogy úgy éreztem magam, mint a lány abban a filmben. Azt hiszem mezítlábas szerelem volt a címe.
Miután átléptem a küszöböt, Edward is mögém lépett, majd felkapcsolta az előszobába a villanyt.
- Jaj- ijedtem meg, ahogy a lábamra néztem. A sötétben nem tűnt annyira vészesnek. -Ne haragudj!- néztem rá bocsánat kérően. Ő is lenézett a lábamra, majd visszafogott egy kisebb kuncogást, de azért a szája sarka megremegett. - Hát igen, azért egy cipőt nem ártott volna felvenni, mielőtt útnak indulsz.- mosolygott.

 Edward:

- Hát igen, azért egy cipőt nem ártott volna felvenned.- mondtam neki mosolyogva. Miközben ő esetlenül lépkedett jobbra balra. Minden bizonnyal szörnyen kellemetlenül érezheti magát. Pedig ha tudná, hogy nem ez az első alkalom, mikor hazahoztam őt.  A többiek Alice által megtudták, hogy nem egyedül érkezem, így most, mint ahogy azt egy normális családhoz illik, mindenki a szobájában alszik.
- Mehetünk?- mutattam a nappali felé, s befelé kezdtem őt tolni. Egészen a szobámig mentünk, majd ott Bella-nak adtam egy nagyobb pólót, s megmutattam neki, hogy merre találja a fürdőt, hogy lezuhanyozhasson, s száraz ruhát vehessen fel.


Bella:

Pár órával eszembe sem jutott, hogy Edward Cullen-nel fogom ténylegesen eltölteni a mai estémet.  Most még is itt vagyok, s a zuhanyzóját használom. Igyekeztem gyorsan lefürdeni, de ahogy a meleg víz a bőrömhöz ért, teljesen elernyedtem, s képtelen voltam arra, hogy ne folyassam magamra kicsit tovább. Jól esett az elfagyott csontjaimnak, a meleg gőzben álldogálni. Végül aztán sikerült erőt vennem, magamon, s kiléptem a gőzölgő kabinból. Miután megtörölköztem, belebújtam az Edward-tól kapott pólóba. Szerencsére nem egyeznek a  méreteink, így nekem leért a combom közepéig, mint egy rövid hálóing. Miközben magamra húztam a ruhadarabot, ismerős illat csapta meg az orromat. Nem tudnám behatárolni, az is lehet, hogy csak azért emlékszem rá, mert gyakran találkoztam vele. De még is volt egy olyan érzésem, hogy ez az illat, valahonnan régebbről származik. Nem törődtem sokat vele, így inkább átballagtam a szobába.

Edward az ablakon bámult kifelé, amikor beléptem. Csak egy hosszú pizsama alsó volt rajta, semmi más. A hold fény gyönyörűen bevilágított a hatalmas ablakokon, ezzel lehetőséget adva nekem, hogy alaposan megbámuljam. Széles háta, s tökéletes izmai karján mágnesként vonzottak, hogy érintsem meg őket, s hintsem be apró puszikkal.
- Ah ezt be kell fejeznem- Szidtam magam gondolatban, s még egy apró fej rázás után köhintettem egyet, hogy a tudtára hozzam ittlétemet. Ő azon nyomban megfordult, majd végignézett rajtam. A lábaimnál kicsit talán tovább is időzött, mint azt illett volna.
- Már biztos fáradt vagy.  Te majd alszol az ágyban, én pedig a földön, ha neked ez így megfelel.- ajánlotta fel, tekintetem a szoba közepén levő két személyes ágyra vezettem. Kényelmesen elférnénk rajta ketten is, Ő még is felajánlotta, hogy a kedvemért akár a földön is elaludna.
- Nem kell köszi. Nem szeretnél kitúrni az ágyadból, s amúgy sem vagyok fáradt.- Látszott rajta, hogy kicsit meglepődött, de nem ellenkezett. Majd mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk az ágy egy-egy végében.
- Akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte.
- Nem is tudom, talán beszélgethetnénk.- feleltem. - De ha te álmos vagy, akkor aludj nyugodtan. Én mosta  történtek miatt úgy sem tudnék.- Bár sikerült megnyugodnom, a szívemet még mindig marcangolja a fájdalom.,a mit az apám okozott.
- Ne légy szomorú!- simította tenyerét az arcomra. - Inkább ma estére felejtsünk el mindent. Nem léteznek gondok, akadályok, s rajtunk kívül senki más sem létezik.- Nézett mélyen a két szemembe. Keze még mindig az arcomon pihent, de én egy cseppet sem bántam ezt.  Ahol csak hozzámért jóleső bizsergést hozott magával. Még egy jó ideig álltuk így egymás tekintetét, mindketten haboztunk, s egy kis lökésre vártunk. Edward volt az, aki meghozta a döntést, s iszonyat lassan közeledni kezdett felém. Én idegesen tekingettem jobbra-balra,s a takarót markolásztam. Vajon engednem kéne neki? Vagy hátráljak ismét vissza? Már csak pár centi, és. NEM MEGY!
Mielőtt Edward-nak sikerült volna elérnie ajkaimat, én elfordítottam a fejem. Tudom, hogy most lányok milliói ordítanák le a fejem, hogy mit gondolok én. Hisz ő maga Edward Cullen! De nekem ez még sem megy. Így nem.
- Sajnálom!- motyogtam még mindig oldalra nézve.
- Kérlek nézz rám.- suttogta, s én tettem amit mondott.- Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad. Én semmit sem fogok rád erőltetni. De nagyon remélem, hogy magad miatt, s nem más okok vezéreltek arra, hogy nemet mondj.- fejezte be végül monológját. S én megértettem mire akarta  végén kilyukadni. Brittany. Hát persze, hisz Edward sem hülye, s látja mi történik körülötte.
- Köszönöm!- néztem ismét mélyen szemeibe, s azon agyaltam, hogy milyen témával terelhetnénk el a figyelmünket.
- Mikor fogadtak örökbe Dr. Cullen-ék?- kérdeztem meg az első épeszű dolgot, ami az eszembe jutott. Azt azért még sem kérdezhettem, hogy hol tett szert ilyen megnyerő kinézetre.- Néztem végig ismét kidolgozott felsőtestén.
- Na ha sikerült elszakítanod mellkasomról a tekinteted akkor válaszolok is- Heccelt engem, mivel az a rövidke idő, kicsit hosszabbra nyúlt, mint azt én gondoltam.
- Nem lenne ilyen gondunk, ha magadra vennél egy pólót. Felvágós!- vágtam neki vissza.
- Ez van. De válaszolva a kérdésedre, már elég régóta velük élek. Anyám halála után kerültem hozzájuk,s  nem is kívánhatnék náluk jobb szülőket.- Csendben hallgattam őt. Sokat mesélt még nekem magáról, a testvéreiről, de engem is alaposan kifaggatott. Minden érdekelte, a kedvenc színemtől kezdve a fiúkkal való kapcsolatomig. Az utóbbiról nem tudtam túl sok mindent mondani.Sosem voltam valami népszerű az ellenkező nem között. Az egész estét átbeszéltük, már pirkadat volt, mikor elbóbiskoltam.


Edward:

Bella egyszer csak lehunyta a szemét, s csendesen szuszogni kezdett. Elaludt.- Vontam le a következtetést, s mosolyogva figyeltem őt. Minden rezdülésére kíváncsi voltam. Még így is, hogy ebben a pár órában oly sok mindent megtudtam róla, egyszerűen nem bírtam betelni vele. A lénye teljes erővel vonzott magához, s egy ismeretlen érzés kerített hatalmába. A kezeim azért sóvárogtak, hogy megérintsem, s oltalmazzam őt minden bajtól.
~ Edward volnál szíves lefáradni?- üzent felém Alice gondolatban. Mielőtt elindultam, Bella-t alaposan betakartam, majd magára hagytam, hadd pihenjen.
Odalent kaptam hideget, s meleget is. Rosalie véleménye volt a legnyilvánvalóbb.
- Idióta!!!!! Nem azért adtuk őt árvaházba, hogy ne keveredjen bele a mi életünkbe? Hmm? Még is mit gondoltál? Majd én megmondom mit gondoltál! Egyáltalán nem gondolkodtál!- Esett nekem Rose, s teljesen igaza volt.
- Tudom Rosalie, de engem is érts meg. Egyszerűen nem bírok távol lenni tőle. S most szüksége volt rám. Hogy tagadhattam volna meg tőle, mikor miattam is olyan sokat szenvedett. Te nem hallottad őt.. Felidéztem magamban szavait, a tudat, hogy nem emlékszik ránk, egyszerre töltött el nyugalommal, s szomorúsággal.
Még egy darabig vitatkoztunk, aminek Carlisle vetett véget, mikor mozgást hallottunk odafentről.
Azonnal magára hagytam a többieket és már futottam is fel hozzá. De mikor felértem, döbbenten toppantam meg az ajtóban. Bella a könyvespolc előtt álldogált, s az egyik képemet szorongatta a kezeiben. Hogy lehettem ilyen felelőtlen?


ui.: Lécci írjatok egy aprócska megjegyzést! Nagyon hálás leszek érte! *kacsint*