20.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst! Remélem, hogy örültök neki, s a késés ellenére is kapok majd kommenteket.
Legközelebb pénteken jelentkezem a meglepivel, majd szombaton pedig az elkövetkezendő frissel..:D
Hatalmas cuppanós nektek!
Anita





Fáradtan nyitogattam pilláimat. Most úgy éreztem, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ilyen sokáig fennmaradnom. Úgy éreztem magam, mint akin két út henger gázolt át. De sikerült magamon erőt venni, s nem engedtem, hogy visszahúzzon a kényelmes ágyikó. Hirtelen eszembe jutott, hogy hol is fekszem éppen. Kicsit zavarba jöttem, de el is mosolyogtam az elmúlt történések hatására. Edward már nem volt bent a szobában, így arra következtettem, hogy egy másik szobában alszik, vagy a családjával van. Tegnap már túl késő volt ahhoz, hogy alaposan körbenézzek, de most úgy gondoltam itt van rá a megfelelő alkalom. Edward szobája igazán meg nyugtató volt. A berendezés egyszerre volt régies, ugyanakkor egészen modern. Pont mint ő.-futott át agyamon a gondolat. A szoba polcain könyvek, s CD-k tömkelegei sorakoztak. Edward-nak mint kiderült számomra igazán választékos ízlése van. S nagyon örültem annak, hogy jó néhány, ami a kiemelt rész között van, az nálam is megtalálható. Még egy utolsót körbepillantottam, majd egy olyan polc-ra tévedt a tekintetem, ahol pár kép sorakozott. Izgatott lettem a gondolattól, hogy talán láthatom őt gyerekként játszadozni, kicsit piszkosan, miközben nevetve futkározik a testvérei elől. De nagy sajnálatomra nem találtam ehhez hasonló képeket sem. A családja minden tagjáról volt itt egy kép, plusz egy közös karácsonyi kép.
Egyetlen egy kép volt, amin látszólag csak egyedül van, s azt hiszem éppen zongorázott. Elvettem a helyéről, hogy közelebbről is megcsodálhassam. De mikor közelebbről is elkezdtem megvizsgálni, azt hittem, hogy megáll bennem az ütő. Nyeltem egy nagyot, majd háromszor ki-be csuktam a szemem, hogy megbizonmyosodjak róla, hogy valóban azt láttam e, vagy csak a képzeletem játszadozik velem. De mikor ismét megnéztem magamnak, rá kellett ébredjek, hogy nem tévedek a látottakról. Ugyan is Edward nem egyedül szerepelt rajta, mint azt elsőre hittem. Edd ölében elbújva ott ücsörgött egy kislány, kinek ajkain enyhe mosoly játszott, s meghatottan hajtotta a fejét bal vállára. Pillanatokig csak meredtem magam elé, s  merengtem a látottakon. Biztos voltam benne, hogy önmagam látom igen fiatalon. De hogy lehetséges ez?
- Bella?- kúszott be fülembe egy bársonyos hang. Lassacskán fordultam meg,s  rémülten néztem rá az előttem álló férfira.
- Ez még is mi?-mutattam fel neki a kezemben tartott tárgyat, s hangom kezdett hisztérikussá válni. - Mond el, hogyan lehetséges ez?- dörrentem rá. Arca fájdalmas grimaszba húzódott, homlokán pedig mély ráncok jelentek meg.
Nem válaszolt az előbb feltett kérdésemre, így folytattam.
- Mond csak hogy lehet az, hogy egy közös képen szereplőnk. S ne próbálj beetetni azzal, hogy Ő nem én vagyok.  Még is mi a franc vagy te? Válaszolj már!- kiáltottam. Egy lépést tett felém, mire én kicsit megriadtam, s hátrálni kezdtem tőle.
- Ne félj tőlem kérlek.- Nézett mélyen a szemembe. De jelenleg egyáltalán nem tudtam megnyugodni átható pillantásától.
- Akkor magyarázd el mi ez az egész.- Kértem, hisz kell hogy legyen valamilyen magyarázat erre az egészre. Hisz ha még valóban találkoztunk akkoriban, akkor nem kéne neki is olyan kicsinek lennie, mint nekem?
- Azt nem tehetem! Nem bírnám elviselni, hogy meggyűlölj!- hajtotta le a fejét. Összezavarodva pillantottam rá. Vajon mi az Ő titka? S miért nem bízik bennem annyira, hogy elmondja? Olyan szörnyű lenne?
- Nem értelek. Miért kellene meggyűlöljelek? Bevallom, megijeszt az, amit látok, de még nem szaladtam el, s csak a magyarázatodra várok. S nem veszek be semmilyen idő utazós szöveget.. -Kötöttem le, de Ő még mindig csak nemlegesen rázta a fejét, hogy nem lehet. A félelmet felváltotta bennem az idegesség.
- Tudod mit, nem érdekel. Azt akarom, hogy többet ne gyere a közelembe. Amilyen messze csak lehet kerülj el engem.- Szavaim hallatán még én is megilletődtem, az igazat megvallva cseppet sem örültem a  fejleményeknek. Kíváncsian emeltem a plafon felé a tekintetem, s magamban arról érdeklődtem, hogy miért nem lehet nekem is egy normális, boldog életem?! - Haza szeretnék menni!- tettem még hozzá, mire ő bólintott egy aprót, s elindultunk lefelé a lépcsőn. Bár az illem úgy kívánta volna, hogy megköszönjem családjának a vendég látást, de én mihamarabb ki akartam jutni a házból, s minél messzebb lenni az összes Cullen-tól. Mielőtt kiértünk volna, Edward felajánlott egy nagyobb pulcsit, s egy papucsot is, amiket gyorsan magamra kapkodtam, hisz már csak egy megfázás hiányzott az életemből.


Ismét Edward Volvo-jában ültem és igazán örültem annak, hogy gyorsabban vezet az átlagnál. A csend már így is szörnyen kínos volt közöttünk. Az esti biztonság érzetemet, most kételyek váltották fel. Az érzelmeim pedig jobban csapongtak, mint egy pattogós gumi labda.
Úgy egy negyed óra múlva leparkolt a házunk előtt, s én már fenn sem akadtam olyan dolgokon, mint hogy honnan tudja, pontosan hol lakom. Bár az is igaz, hogy Forks egy igen kisváros, s itt mindenki ismer mindenkit.
- Hát köszönöm!- már kezdtem volna nyitni az autó ajtaját, mikor egy hideg kéz kulcsolódott csuklóm köré.
- Bella...én..- figyelmesen hallgattam őt. Sosem láttam még, hogy így küszködött volna a szavakkal. - Annyira sajnálom, de..- Akadozott továbbra is. Megelégelve ezt a szavába vágtam,s  kihúztam kezem szorításából.
- Nem vagyok kíváncsi egy hazugságra!
- Én sosem hazudtam neked Bella- felelte.
- Ha elhallgatják az ember elől az igazságot, az pont olyan, mintha hazudtak volna neki.-mondtam, majd ezzel a mondattal magára hagytam, eséjt sem adva a válasz adásra.
 Egészen az ajtóig rohantam, ahol szó szerint bevetettem magam az ajtón. Pillanatokon belül Sarah aggódó tekintete jelent meg az előszobában. S mikor meglátott haragosan, ugyan akkor megkönnyebbülten nézett rám.
- Még is hol a fenében voltál az éjjel? Halálra aggódtunk magunkat miattad- Tromfolt le. S igaza is volt. Nem feleltem az előbb feltett kérdéseire, csak odarohantam hozzá, s szorosan belebújtam ölelésébe. A könnyeim ismét elkezdtek folydogálni, majd pityergésem zokogásba torkolt. Hogy lehetséges, hogy valakinek ilyen elfusesrált élete legyen? Szívem minden fájdalma igyekezett ismét kifolyni belőlem. Az apám megjelenése, Edward titkai, mind mind gyötörtek engem.