11. fejezet

Bella:

Néztem Edward távolodó alakját. Még azt sem vettem észre mikor ért mellém Caroline.
- Hát te..kit nézel olyan nagyon?-kérdezte hirtelen. A hirtelen jött hangtól megállt bennem az ütő. Nem hiszem el, hogy ma mindenki ijesztget. -Ohm..-csak ennyit mondott, mikor meglátta kit nézek olyan nagyon.
- Mi az?-néztem rá értetlenül. S próbáltam a legközömbösebb hangot megütni.
- Á semmi, csak ha tovább bámulnád, a szemeid lyukat fúrnának a hátába.-villantott egy nagy mosolyt. Úgy láttam ma mindenki szívesen köt belém. De most jobbnak láttam nem firtatni a dolgot. Így felálltam eddigi helyemről, s Caroline-nal együtt elindultam az én öreg kocsimhoz. Haza felé végig bömböltettük a rádiót, s az ismerős számokat hangosan énekeltük. Szerettem énekelni, de csak akkor, ha senki nem hallgatja. Azt mondják, hogy nagy szájú vagyok, s cserfes, de én sokkal inkább érzem magam szégyenlősnek, s visszahúzódó embernek. Ezért is értjük meg olyan jól magunkat Carol-al.
Miután otthon kitettem barátnőm, még visszamentem a tisztítóba, hogy elhozhassam a reggel bevitt ruhákat. Vajon a Cullen család részt vesz majd a partin?....
- Ez nem igaz Bella.-csaptam rá a kormányra, s sikeresen megnyomtam a dudát is, amivel valószinűleg értetlenséget váltottam ki az előttem haladóból. De akkor sem értettem, miért lyukadok kim mindig náluk.
Mikor hazaértem, még senki nem tartózkodott otthon, így kimentem egy kicsit sétálni. Mivel még házit nem kaptunk, ez egész jó megoldásnak látszott, hogy lefoglaljam a figyelmem.
Nem vagyok valami jó túrázó, csak a jól ismert, kitaposott ösvényeken járkáltam. Az egyik bekötőnél van egy saját fám. Hatalmas, terebélyes tölgy, amit talán öt ember is alig tudna átölelni. A tövében feküdt egy kisebb fácska, ami tökéletes ülő helyként szolgált. Mikor ide jövök, mindig a múltamon gondolkozom. S különös, hogy csak igen csekély dologra emlékszem életemből. Brittany egész pici koráig fel tudja idézni a dolgokat. Azért valljuk be, a rengeteg videó felvétel,s a képek sokat segítenek az emlékezésben.
Még régebben Sarah megkért, hogy meséljek az igazi anyukámról. Emlékeimben, csak egy régi dalocska él, s az, hogy mindig énekelt, miközben főzött. Végül is, szerintem tőle örököltem a zene iránti szenvedélyemet.
Az apám, pedig egy örök rejtély marad, s az igazat megvallva nem is vágyom rá, hogy megismerjem.
Már jócskán késő délután felé járt, mikor úgy döntöttem ideje haza mennem. A feljárón már ott volt Britt sportkocsija is, a garázsban pedig bent állt a családi autó egyike. Az én furgonom az utca szélén állt.
Ahogy beléptem az ajtón, rögtön a szobámba szerettem volna menni, de mielőtt felléphettem volna az első lépcsőfokra, nevelő anyám szólt, hogy menjek be hozzá a konyhába.
- Szia Bella! Merre jártál? Aggódtam.-mondta, s hangja tényleg őszintén csengett. Nem szerette,, ha egyedül kószálok az erdőben, de azt hiszem jobb ha elmondom az igazat.
- Csak sétáltam egyet az erdőben.-kezdtem vele közömbösen társalogni, miközben beálltam segíteni a vacsora készítésében. - És Brittany?-próbáltam gyorsan terelni a témát.
- A barátaival lóg, de ajánlom neki, hogy hamarosan Ő is itthon legyen.-mosolygott rám. Eztán csendben aprítottuk a zöldségeket, s a csirkét beraktuk a sütőbe sülni.


Edward:

Egyenesen haza hajtottunk a suliból. Emmett végig a hülye vicceivel szórakoztatott. Már olyan jól éreztem magam ilyen jól, mint a mai nap, hogy egyszer-kétszer még nevettem is.
- Jé! Az örökké morcos Edward tud nevetni egy viccen.- gúnyolódott Em tettetett felháborodással. De én hallottam, hogy mind örülnek annak, hogy jó kedvem van.
Leparkoltam az autót a ház előtt, majd rohantam is be a házba. A nappaliban Esme fogadott minket. Odajött hozzám, hogy megölelhessen. Láttam a szándékát, így már előre szét tártam neki a karjaimat.
- Vajon mi történhetett ma? Mitől lett Edward ennyire vidám?-tette fel anya magában a kérdést.
- Nem történt semmi érdemleges.-feleltem neki, majd egy puszit nyomtam az arcára. Aztán hosszú idő után leültem a zongorához játszani. Ujjaimmal óvatosan végig simítottam a billentyűkön, s egy két hangot leütöttem próba képen. Most is, mint eddig bármikor tökéletesen be volt hangolva. Így neki álltam játszani. Esme kedvenc számával indítottam. Anya mosolyogva ült le a lépcsőre és úgy hallgatta játékomat.
Még egy jó ideig játszottam a kedvenc szerzeményeimet, a Clair de lune után hagytam abba a zenélést.
De az este még olyan hosszúnak tűnt most, hogy ennyire vártam a holnapot. Így jobbnak láttam, ha elmegyek egyet vadászni a biztonság kedvéért. Bella-nak nagyon csábító illata van. Ha nem gyakoroltam volna annyit az önkontrolt, akkor valószinüleg nem tudnék neki ellenállni.
A friss levegő, ami az arcomba fújt, igazán jól esett. Egyre inkább növeltem a sebességet. Pár perc után egy szarvas csorda illatát éreztem meg, de most semmi kedvem nem volt a növényevőkhöz. Inkább tovább keresgéltem a kedvencem után. Már elég messze jártam a házunktól, mikor megéreztem pár hegyi oroszlán illatát. Halkan közeledtem feléjük, egy nőstény volt ott a két kölykével. Jobbnak láttam meghátrálni, nem akartam szétszakítani a családjukat. Azonban néhány perc után sikerült találnom egy hímet is. Rávetettem magam, s fogaimat nyakába mélyesztettem. A vér hamarosan szétáramlott a számban, s íny csiklandozóan haladt tovább a torkomon. Miután az összes nedűt kiszívtam az állatból, testét a földre helyeztem, hogy más állatok lakmározhassanak a húsából.
Még nem akartam hazamenni, s eszembe jutott az a kis rét, amit még akkor találtam, mikor először jártunk Forks-ban. A vámpír memóriámnak köszönhetően emlékeztem rá, hogy hol találom. Most is olyan szép volt, mint ahogy emlékeztem rá. A hold fényben gyöngyöző moha, s az ős öreg fák amik körülölelték, varázslatos hangulatot adtak a helynek. Elterültem a földön, s próbáltam minél jobban beleolvadni a környezetemben. lehunyt szemmel pihentem. Bár aludni nem voltam képes, most mégis jól esett ez a kis semmit tevés. Csak feküdni..s várni a holnapot.


Bella:

Már mind a négyen az ebédlő asztal körül ültünk. A kések, s villák csattogásain kívül nem igazán lehetett más hangot hallani. Britt néha vetett rám egy morcos pillantást, de semmi egyéb. Aminek én felettébb örültem, mert így Sarah sem fog faggatni.
- És mond csak Bella, milyenek az új barátaid? Jól érezted magad Edward-dal?-kérdezte, miközben egyre inkább összeszűkült a szeme. Remek..elszóltam magam.
- Kicsoda? Avassatok már be minket is.-nem csoda, hogy Sarah-nak locska fecske lánya van, mikor ő maga is az.
- Edward az új diák a suliban, nemrég költöztek ide a családjával.-feleltem kurtán.
- A Cullen család? Ma találkoztam Esme Cullen-nel, igazán kedves nő. Felújítást szeretne végezni a házában.-szólt közbe John is.
- Nagyszerű, én is hallottam, hogy hamarosan lesz egy új kollégám a kórházba, s nagyon jó  referenciái vannak Dr Cullen-nek.-helyeselt anya is. - Bizonyára a gyerekei is nagyon kedvesek és okosak.
- Hát erről majd Bella mesél nektek. Ő úgy is közelebb került hozzájuk.-mondta, miután felállt az asztaltól, s kiviharzott.
- Elnézést.- mondtam, majd aztán követtem Britt-et. A lépcső tetején értem utol.

- Nem értem, mi bajod van most velem.-szóltam utána. Egy pillanatra megállt, majd hátrafordult. Szemei szikrákat szórtak.
- Még hogy mi bajom van? Csak annyi, hogy a testvérem ahelyett, hogy segítene nekem, inkább keresztbe tesz. Tökéletes tervem volt. Erre jössz te a kis angyali pofiddal és mindent tönkre teszel.-még az a szerencsém, hogy nem ordibált velem.
- Bella Ő tényleg tetszik nekem. Ez nem egy újabb szeszélyem, értesz?-halkította le a hangját, s szinte már suttogott.
- Ne aggódj, én nem akarok semmit Edward Cullen-tól. S ha ez téged boldoggá tesz, holnaptól a közelébe sem megyek.-majd eztán otthagytam, s bevonultam a szobámba. Bár nem mutattam, de nem örültem annak, hogy kerülnöm kell őt. Igazán kevés az olyan ember, akivel ilyen könnyen meg tudok barátkozni.
De eldöntöttem, hogy kiverem a fejemből véglegesen. Átmentem a fürdőmbe, hogy megfürüdhessek. Sokáig folyattam magamra a forró vizet. A cseppek ellazították görcsös izmaimat, s csontjaimba életet leheltek. A zuhanyzás után, csak az a szörnyű, mikor ki kell lépned a gőzből. A hajamat még egyszer átmostam a  kedvenc samponommal. Imádom a gyümölcs illatú dolgokat. Majd miután a fogamat is jól megsubickoltam, lefeküdtem.

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, s csak forgolódtam. Reggeli képem a tükörben jobban hasonlított egy zombira, mint a saját tükörképemre. A bozontot a fejemen csak hosszas küszködés után sikerült kibontanom. Nem is értem, hogy lehetséges, hogy egy éjszaka alatt valakinek ilyen legyen a haja.
Vajon Britt hogy csinálja..-megráztam a fejem, hogy kiürüljenek belőle ezen gondolatok. Sosem izgatott igazán hogy áll a hajam. Brittany pedig már attól frászt kap, ha egy tincs nincs a helyén.
Ismét felöltöttem magamra szokásos szerelésemet, majd miután végeztem mindennel felkaptam a táskám, s lementem.
Nem voltam igazán éhes, de egy zöld almát azért elvettem. Hisz ki örülne neki ha az óra közepén kezdene el korogni a hasa.
-Elmentem.-kiáltottam oda Sarah-nak és John-nak. A furgonom hangos puffogással indult, s talán döcögősebb volt, mint eddig bármikor. De én már olyannyira megszoktam, hogy egészen le tudtam halkítani egy enyhe kis háttér zajjá. Sőt egészen a szívemhez nőtt az én kicsi kocsim.
Ahogy megérkeztem a suli parkolójába szokatlanul sokan voltak. Még Britt és Jessica is itt voltak. S nem messze tőlük parkoltak a Cullen testvérek. Edward lazán nekidőlt a motorháztetőnek, s határozottan felém nézett. Próbáltam minél messzebb parkoló helyet találni, ami a zsúfoltság miatt nem volt könnyű. Így nem volt más választásom, mint az alig kettővel arrébb levő helyen megállni.
Miután kiszálltam rögtön a bejárat felé indultam, de ahhoz, hogy odaérjek mellette is el kellett haladnom. Ez volt a legnehezebb. Csak úgy elsétálni mellett, mintha nem is ismerném...


Remélem tetszett!
11 komment után jön a kövi..:)
pusz
Anita