Mikulás hozta ajándék 2/2

Sziasztok!
Elnézéseteket kérem, de tegnap és ma is hatalmas kavalkád volt nálunk, milliónyi vendéggel. Ami azt jelentette, hogy nem volt időm leülni, hogy a füzetemből felvigyem a gépre a novella befejezését. Remélem, megbocsátotok majd, ha elolvassátok. Valami teljesen újat kaptok tőlem. Ez egy 18+ rész, az első felnőtt írásom.  Fogalmam sincs, hogy milyen lett, bár szerintem elég bénácska.

Puszi mindenkinek!

Anita

- Erről szó sem lehet Em. Még is, mit képzelsz te rólam?- kérdeztem felháborodottan. – Az efféle szennyes kis játékaidat tartsd meg magadnak. Kizárt, hogy egy útszéli lotyót formálj belőlem!- szinte már üvöltöttem a szavakat, de ő még mindig csak mindent tudóan vigyorgott, mintha tudná, hogy a végén úgy is belemegyek. De azt lesheti.

- Csak gondolj a kicsi Nessie-re, és Edward is milyen boldog lenne. Mindig azt mondja, hogy te vagy számára a legnagyobb ajándék, hát akkor miért nem kaphatna meg egy éjszakára igazi ajándékként?- kérdezte ártatlanul.

- Eddig mind szép és jó, de! Elárulnád, hogy miért kell pont egy olyan ruhát viselnem? – a kutya fáját, kezdek meggyengülni. De mi lenne a megfelelő megoldás? Én csak egy boldog, zökkenő mentes karácsonyt akartam a családommal.

- Azért, mert szereted a családod, s mindent megtennél, hogy ők boldogok legyenek. – Mosolygott rám.

- És persze azért is, hogy TE tudd kin köszörülni a nyelved. – Vágtam vissza.

- Akkor ez azt jelenti, hogy beleegyezel?- Lelkesedett azonnal, mire én csak aprót bólintottam.

- De azt is megígérhetem neked, hogy ezt még nagyon csúnyán vissza fogod kapni.

Este…

Már mindenki a fa alatt üldögélt, s az ajándékokat adták át egymásnak. Renesmee is lelkesen bontogatta a játékait. S egyre izgatottabb lett, hogy vajon mikor akad a kezébe az a bizonyos dolog.  S ahogy tovább figyeltem az arcokat, mindenki örült, annak, amit kapott. Esme és Carlisle lelkesen lapozgatta az albumot, míg a lányok azonnal felszaladtak a szobájukba csomagolni. Emmett, mielőtt csatlakozott volna Jasperhez rám kacsintott, s intett, hogy siessek haza.

Persze, hogy Edward ne gyanakodjon, először neki is át akartam nyújtani az ajándékát, s szerettem volna még egy puszit adni a lányomnak, mikor előhozakodik a tervével, amit „hála” Emmettnek már ismerek.

- Boldog Karácsonyt szívem.- nyújtottam át neki a kis dobozkát. Érdeklődve forgatta meg, majd nyitotta fel a fedelét.  Két aranylánc volt benne, egy-egy félbetört szív alakú medállal, az övébe belegravíroztattam egy B betűt, míg az enyémben egy E szerepelt.

- Ez nagyon szép. És azt kell, mondjam, jobban egy rugóra jár az agyunk, mint azt valaha képzeltem is volna. – mosolygott, majd a zsebéből elővett egy másik bársony dobozkát.

 Most rajtam volt a sor, hogy felnyissam, s mikor megláttam, hogy teljesen egyforma ajándék ötlettel álltunk elő, elfogott a nevetés. De nem csak az én kedvem volt a magaslaton. Azért megoldottuk a helyzetet. Én az Edward által választott láncot viseltem, míg Ő az enyémet. Végül hosszan megcsókoltuk egymást.  Egymást ölelve pillantottunk le lányunkra, aki egy erőltetett mosollyal az arcán szomorkodott.

- Mi a baj kincsem? – guggoltam le mellé.

- Emmett bácsi hazudott. Nincs is Télapó! – mondta, s már majdnem kicsordultak az első könnycseppek.

- Sajnálom kicsim, de a te Télapód bizonyára nem fért be a kéményen. Mit szólnál, ha meglesnénk hátul az udvarban?- Még Edward sem tudta, hogy mi folyik itt. Felöltöztünk, s izgatott lányunk kezét fogva léptünk ki a hóesésbe.

- Siessetek már Anyu! – mondta, majd előre szaladt.

- BOLDOG KARÁCSONYT! – kiáltotta egyszerre mindenki. Az egész család a hatalmas korcsolyapályán állt, s mikulás sapit húztak a fejükre.

- Ez most komoly?- súgta Edward a fülembe, hogy Renesmee ne hallhassa.

- Igen, a mi kislányunk, jégtáncos szeretne lenni. – mutattam a lányunkra, aki Esme segítségével már a jégen csúszkált. – Csak attól félt, hogy mi nem fogjuk neki megengedni. – mosolyogtam.  

- Emmett.- jött rá a lényegre szerelmem, úgy néz ki a családnak, egyre jobban megy, hogy elrejtse előle a gondolatokat.

- Pontosan.  De azt hiszem jobb lesz, ah csatlakozunk mi is. – mondtam, majd a felénk integető Nessie felé mutattam. Nem sokkal később Jacob is megérkezett, s egy új téli játékszert hozott. Azóta a ház körül húzgálja Renesmee-t a szánkón. De sajnos Emmett egyre gyakoribb intelmére nekem le kellett lépnem a társaságból.

Éjszaka…


Em beavatta Rosalie-t is, így a mai este ők vigyáznak majd Nessie-re, hogy a teljes ház a miénk, lehessen.  Bár már nem ez lesz az első, még is ahhoz hasonló görcsöt éreztem a gyomromban.  Mi van, ha nem fogok neki tetszeni? Ha egyszerűen kinevet majd? Esküszöm, ha túl leszek, mindezen megölöm Emmettet. Már az életnagyságú dobozban várakoztam, egy lélegzetvétel nélkül, mozdulatlan, nehogy elrontsam szerelmem „meglepetését”.

- Bella? Itthon vagy?- szűrődött be szerelmem hangja. Lépteit egyre közelebb éreztem magamhoz, s szinte magam előtt láttam kíváncsiságot, tükröző szemeit, ahogy megpillantja az ajándékdobozt. Hallottam, ahogy felemeli a kezét, s hangosan olvasni kezdi a rajta lévő címkét.

- Boldog felhőközi karácsonyt neked öcskös! Emmett. – ejtette ki az utolsó szavakat, majd a masnihoz nyúlt. Épp itt volt az ideje, hogy lassacskán felálljak. Amilyen hangtalanul csak lehetséges volt, úgy álltam fel a kis dobozkában, majd felvettem egy általam szexinek tartott testhelyzetet. A falak egyszerre csak eltűntek, én pedig ott álldogáltam szerelmem előtt egy falatnyi ruhában, sejtelmes mosollyal az arcomon. Az igazat megmondva imádtam a meglepett arcát nézni. Ahogy szemei egyre inkább kikerekedett, ahogy végigjártatta szemeit rajtam.   

- Mi…Ez meg hogy?- egyre jobban tetszett nekem ez a játék.  

Üdvözlöm uram. Állok rendelkezésére. – fogalmam sincs, honnan jöttek a szavaim, de ösztönösen törtek fel belőlem. Mindenféle szégyenérzet nélkül simítottam végig nyakamtól egészen a hasam aljáig.

- Elképesztő vagy. - suttogott Edward a fülembe, miközben a karjaiba kapott, s a nyakamat halmozta el aprócska csókokkal.

- A tiéd vagyok!- feleltem, majd aztán azon kaptam magam, hogy már a szobánkban vagyunk, s eszeveszttűl faljuk egymás ajkait. Kezeinket felhasználva bebarangoltuk egymás testét, de mielőtt sikerült volna szerelmemnek megszabadítania ruhámtól, változattam helyzetünkön, s lovagló ülésben a csípőjére ültem. Ezzel is fokozva vágyainkat. Egyenként kezdtem el kigombolni a gombokat az ingjén, s minden egyes gomb után nyomtam egy csókot a fedetlen bőrfelületre. Edward mindent elkövetett, hogy nyugodtan végigtűrje a ténykedésem. Bár én nem terveztem, hogy megkönnyítem a helyzetét.  Miután sikeresen megszabadítottam nadrágjától is, a boxerén keresztül kezdtem simogatni a már így is tettre kész férfiasságát. Ajkaim, s nyelvem segítségével pedig végigszántottam a mellkasán. Éreztem, hogy már nem fogja sokáig bírni kínzó kényeztetésem, s már én is alig vártam, hogy magamban érezhessem. Mohón szakítottam el az utolsó ruhadarabját is, de mielőtt bármit folytathattam volna szerelmem maga alá kényszeríttet, s egy tapodtat sem engedett mozdulni. Nem mintha bárhova el szerettem volna menni.

- Most én.- suttogta. Majd ugyan azt az utat kezdte el bejárni, amit én is. Ő egy kicsit könnyebb helyzetben volt, hisz az én ruhámat mindössze egyetlen gombocska, s egy falat bugyi alkotta, s fogta össze. Ajkaival melleim, kényeztette, míg kezével a combomon simított végig, egyre beljebb haladva nőiességemhez. Pár perc édes szenvedés után azonban megérezhettem magamban. Felemelhetetlen érzés volt. Egyikünk se moccant, csak élveztük a pillanatot. Azt, hogy újra egymáséi lettünk.  Végezetül majdhogynem egyszerre mozdultunk meg szerelmemmel, s kezdtük el egymás hajszolását a mennyország felé.  Tempónk egyre gyorsult és ajkainkból is egyre mélyebb és hangosabb sóhajok, kiáltások szakadtak fel. Majd aztán éreztem, ahogy a végigsöpör a testemen a végső megsemmisülés. Ami átjárja a testemet egészen a lábam ujjától a fejem búbjáig. Zihálva dőltem kedvesem mellkasának, s vártam, hogy Ő is kövessen engem a mennyekbe. Miután őt is átjárta az extázis, mosolyogva dőltünk el ismét az ágyon, s egymáshoz bújva, hangtalanul, a másik szemébe nézve vallottunk igaz szerelmet egymásnak.

 Bella ruhája :)

Szeretném még megköszönni Boginak, akitől az ötletet kaptam, hogy ezt a novellát elhozhassam nektek. A legközelebbi szilveszterkor jön.
Millió csók!
Anita