Mikulás hozta ajándék 1/2

Sziasztok Drágáim!

Először is mindenkinek Boldog, szeretetben teljes karácsonyt szeretnék kívánni.

Remélem tetszeni fog a kis novellám első része. Igazság szerint a folytatás is megvan, de szándékosan választottam itt el.

Mikor kigyúlnak a fények, pajkos koboldok zenélnek. Huncut mosollyal egy rádkacsint és közben csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Kellemes Ünnepeket!

A beiglit told egy kicsit félre, olvasd el a novellámat végre, közben gondolj csupán a szépre! Ragyogjon Rád is a szeretet fénye, melegítsen és emeljen fel az égbe!

Mindenkinek millió puszi, s ölelés!
Anita

- Izgatott vagy?- karolta át szerelmem a derekam, miközben és az utolsó simításokat végeztem az ajándékok csomagolásánál.

- Egy kicsit.- feleltem, miközben hátra fordulva egy puszit nyomtam az arcára. – Remélem mindenkinek tetszik majd, amit kap. – Próbáltunk személyre szabott ajándékot választani. Esme és Carlisle egy hatalmas fényképalbumot kapnak, ami a legkedvesebb emlékeiket őrzi. Igazán sok munkába telt, mire megtaláltuk az elkallódó képeket.  Rosalie és Alice egy kisebb vásárlókörútra mennek majd, s Jacob segítségének hála fogalmuk sincs róla. A fiúknak pedig engesztelésül, hogy egy teljes hétig nélkülözniük kell őket, a legújabb videó játékot vettük meg, ami 2000 különböző játékot tartalmaz. Azt hiszem el, lesznek vele egy darabig.

- Biztos vagyok benne, hogy örülnek majd neki. Bár nem én vagyok a jövőbelátó.- Pedig egy hasonló képességhez, mint ez, én is örültem volna. Hisz az este még annyi mindent tartogat.

- Anya? Apa?- Úgy néz ki Renesmee felébredt, s már is minket követel. Bár nincs okom panaszkodni. Egy csodálatos családom van, akiket elmondhatatlanul szeretek.

- Te csak menj, segíts neki felöltözni, addig én összedobok egy kis reggelit. – Talán egy kicsit elkényeztetjük őt, de azt hiszem ez nem nagy baj. Hisz nekünk sokkalta kevesebb időnk van babázni, mint akárki másnak.  Bár Nessie még csak nem rég múlt két éves, már egy négy-öt éves óvodásnak néz ki. Sőt értelmileg jócskán meghaladja az ő szintjüket. Imád olvasni, s stratégia játékokkal játszani. Ugyan akkor olyan, mint minden más kisgyerek. Jacob után Emmettel szeret még a legjobban lenni, hisz Ő maga is egy nagy gyerek. Még Edward és én váltottunk egy gyors csókot, aztán mindketten mentünk a dolgunkra. - Azt hiszem a legjobb lesz, ha palacsintát készítek.- Miután kigondoltam már szedtem is elő a hozzávalókat, felhasználva a vámpír sebességet, hogy a kicsikémnek ne kelljen sokáig várnia.

- Jó reggelt mami!- futott be Nessie a konyhába, miközben már az ötödiket sütöttem. - Nagyon finom az illata. Farkas éhes vagyok. – két tenyerét összecsapta, majd a kis hordozható lépcső segítségével felmászott a székébe.

- Jó étvágyat csillagom!- mondtam, miközben letettem elé a tányérját.

- Mami kérdezhetek valamit? – vált komollyá a hangja, miközben lenyelt még egy jókora falatot. – Szerinted a Mikulás hozzánk is el fog jönni, s elhozza, amit kértem tőle? Emmett bácsi mondta, hogy ő csak a jó gyerekekhez megy, s nem tudom, hogy én jó vagyok-e, vagy sem. – Aprócska homlokán megjelentek az első ráncok. Ilyenkor tökéletesen hasonlított az apjára.  

- Biztos vagyok benne kincsem, hisz te vagy a legeslegjobb gyerek a világon. – Valóban így gondoltam, de fogalmam sem volt róla, hogy Nessie levelet írt a télapónak. S vajon mit kért?

- Anyának igaza van, de nem súgnád meg nekem, hogy mit szeretnél?- próbálkozott be szerelmem.

- Nem szabad, Emmett bácsi is megmondta, hogy akkor nem teljesülne. Mert a felnőtteknek nem szabad semmi ilyesmiről tudniuk. – tette durcásan keresztbe apró kezeit.  Legszívesebben megnyúznám azt a léhűtőt.  S ahogy Edwardra néztem neki is az arcára volt írva az indulatosság.

- Mit szólnál, ha átmennénk egy kicsit a nagymamiéknál? – kérdeztem meg Renesmee-t, mire ő hevesen bólogatni kezdett. Imádott ott lenni, talán még jobban, is mint itthon. – Akkor menj, öltözz fel melegen, s már mehetünk is. – mint akit puskából lőttek ki szaladt, hogy előkeresse a teljes téli kollekciót.

- Most még is mit tegyünk? – kérdeztem Edwardot, mikor már kislányunk halló távolságon kívülre került. - Biztos elszomorodna, ha megmondanánk, hogy a Mikulás nem létezik. – nehéz menet lesz ez a mai.

- Gondolkodjunk logikusan. Kik lehetnek azok, akiknek Nessie esetleg csiripelhetett? 

- Bárki, aki sütivel kínálta.- nevettem fel. Hisz az én kis cukorborsóm egy kis csokiskeksz hatására könnyebben dalol, mint a Dalai Láma. – De most azt hiszem ennél nehezebb dolgunk lesz. Hisz előttünk nem szokott titkolózni.

- Azt hiszem nincs más választásunk. Én megyek, megkeresem Jacobot, te pedig beszélsz Emmettel.

- Miért nem te beszélsz a bátyáddal?- persze rögtön rám osztaná a nehezebb feladatot.

- Azért, mert te nagyobb hatást tudsz elérni nála. Ha kell, fenyegesd meg. – mondta majd kiszáguldott a hátsó ajtón. Az idő vészesen fogyott, ezért nekem is igyekeznem kellet.

- Mehetünk? – kérdeztem lányom, miközben már én is a kabátom cipzárját húztam fel. Mielőtt kiléptünk volna, azonban a hidegre, segítettem Nessienek is az öltözködés befejezésében. Sapka, sál, kesztyű és meleg csizma. Azt hiszem minden, megvan.

- Szia hercegnő!- vette át a karomból Emmett a kicsit.

- Neked is, szia Em, kösz, hogy így észreveszel.- mondtam neki, s remélni tudtam, hogy hamarosan Rosalie, vagy Esme elveszik tőle Renesmee-t, hogy nyugodtan kitekerhessem a nyakát.

- Ne haragudj Bella. Olyan morcosnak látszol. Csak nem történt valami ma reggel? Vagy talán a kis Eddy fiú nem tudott kellőképp kielégíteni. Csak szólnotok kell, s én ellátlak pár hasznos tanáccsal. – mire reagálhattam volna, valaki mástól kapott egy hatalmas fülest.

- Megtennéd, hogy nem a gyerek előtt beszélsz ilyen badarságokat? – Áh Rosalie, pont kapórajött.

- Szerintem keresztapú vicces.- kuncogott Nessie, majd keresztanyja hívó karjai láttán átugrott hozzá.

- Gyere kicsim, segítek leöltözni, majd utána, ha szeretnél, játszhatnánk valamit. – Mondta Rosalie, majd mielőtt ki mentek volna még hátra pillantva kacsintott nekem egyet. Én pedig eztán azon nyomban elkaptam kedvenc bátyám grabancát, s ki felé kezdtem húzni őt a hóban.

- És most beszélj Emmett, vagy esküszöm, nem állok jót magamért. – fenyegettem meg.

- Jaj kicsi Bella, semmi szükség a fenyegetőzésre. Hisz én csak mindenkit boldognak akarok látni. Még az én drága öcsikémet is. És mivel ma szenteste van, ezért nekem is meg kell őt lepnem valamivel. - Komolyan mondom, valaki az évek során, csak butulni képes, másra nem.

- Elmondanád még is mire akarsz kilyukadni? – kezdett komolyan idegesíteni.

- Alkut ajánlok. Én segítek, hogy a kicsi Nessie, a legboldogabb gyerek legyen a mai nap. De cserébe neked is segítened kell, hogy Edward legeslegjobb ajándékát kaphassa ma meg.- húzta perverz vigyorra a száját.

- És még is mi lenne az?- kérdeztem, s már előre rettegtem a választól. De még álmaimban sem mertem volna erre gondolni.