35. fejezet 1/2

Helló! 

 Remélem már nagyon izgatottan vártatok erre a frissre. Bár igaz, hogy ez csak a fele, de ígérhetem, hogy megkapjátok azt amire vártok. Vagyis, unatkozni szerintem senki sem fog. Még nagyon új vagyok a felnőtt tartalmú részekben, és csak remélni tudom, hogy annyira nem lett szörnyű. Emellett be is lázasodtam, szóval lehet, hogy több hiba lesz benne, mint általában, ezért is elnézéseteket kérem. 

De lényeg, ami lényeg jó olvasást, s komizásra fel!
Millió puszi!
Anita

Az egyik lábát behajlította, s modelleket megszégyenítő módon pózolt abban az apró pizsamában. Az egész egy aprócska shortból, s egy spagettipántos fekete topból állt. Nagyokat nyelve néztem végig többször is kedvesemen. Éreztem, ahogy a vágytól elfeketedik a szemem, s a lábaim szinte ösztönösen vittek előre.

-         Egy igaz boszorka vagy. – suttogtam a bőrébe, miközben fogaimmal visszarendeztem a lecsúszott pántot. Majd aztán a karjaimba vettem őt, s ajkait csókolva haladtunk az ágyam felé. Egyik kezemmel megtámaszkodva helyezkedtem el rajta, míg másikkal a testét simogattam. Ő sem volt rest viszonozni a kényeztetést. Egyre hangosabb sóhajok szakadtak fel mindkettőnkből, ahogy vágyain központja összeért. Majd Bella egy kicsit elhúzódva tőlem, kezdte kibújtatni a gombokat az ingemen. A józanész azt diktálta, hogy meg kell állítanom, még sem bírtam, Ahogy kezeit mellkasomra simította, egy cseppet sem halk morgást csalt ki belőlem. Teljesen elvesztem a kéj mámorában. Szeretni akartam őt testestül lelkestül.

Bella:
El sem akartam hinni, hogy ilyen jól bevált a tervem.  Bár Alice előre megmondta, hogy Edward nem fog tudni ellenállni nekem, én azért még is csak féltem attól, hogy visszautasít. A testem remegni kezdett, s mindennél jobban vágytam rá, hogy az övé lehessek. Talán mások számára ez még túl korai lenne, de én száz százalékig biztos vagyok abban, amit szeretnék. Szeretem Edwardot, s erre jobba alkalmat nem is találhattam volna.

-         Szeretlek! – vallottam be neki sokkadjára, miközben Ő a nyakamat halmozta el apró puszikkal.

-         Én is szeretlek. – morogta, s a felsőmhöz nyúlva kezdte felfelé görgetni azt. Nem volt rajtam melltartó, így azzal már nem kellett bajlódnia. Miután én is sikeres lecsúsztattam róla az ingjét, úgy simultunk újra egymáshoz. Nem kapkodtunk, minden pillanatot igyekeztünk kiélvezni.

-         Bella? Ígérj meg nekem valamit. – mondta, mire én csak bólintottam. Bármit megtettem volna, amit csak kér. Kivéve egy valamit, bár jelen helyzetünkből kiindulva kétlem, hogy arra kérne, itt és most fejezzük be. Meg kell ígérned, hogy ha a legkisebb fájdalmat is okozom, azonnal szólsz nekem. – nézett komolyan a szemembe. Nem tudott igazán bízni magában, és éppen ezért nagyon nagyra értékeltem, hogy még is hajlandó megtenni értem.

-         Azonnal.- válaszoltam neki, majd csípőmet felemelve, férfiasságához nyomtam vágyam központját. Ezzel a kis akciómmal, sikerül ismét egy aprócska morgást kicsalnom belőle, míg én egyre hangosabb nyögésekkel adtam tudtára, mennyire kívánom.  Egy hírtelen ötlettől vezérelve, fordítottam helyzetünkön, s lovagló pózban helyezkedtem el rajta.

Csillogó fekete szemei szinte felfalták testemet, s engem elégedettséggel töltött el a tudat, hogy ilyen reakciókat is képes vagyok kiváltani belőle. Ezt, mit sem bizonyította jobban, mint hogy a nadrágja már igencsak szűk lehetet számára. S mivel segíteni akartam rajta, ezért kibújtattam a nadrágján lévő gombokat is, majd a csípőmet megemelve, már le is húztam róla. Persze ehhez szükségem volt az ő segítségére is, a mit készséggel meg is kaptam. Már csak két aprócska ruhadarab választott el minket a beteljesüléstől. Még sem haladtunk tovább, hiszen szerelmemnek más tervei akadtak. Épp olyan gyorsan, mint az előbb én, változtatott a testhelyzetünkön, s most ismét én kerültem alulra.  Bár nem mondom, hogy nem tetszett a dolog. Lábaimat a dereka köré csavartam, nehogy eszébe jusson szabadulni. A vörös köd már teljesen ellepte elmémet, s ha akartam volna, sem tudtam volna józanul gondolkozni. Nem bírom tovább, akarom őt!

Azonban Edward ölelő karjai egyszerre túl szorosak lettek, s arám törő fájdalom miatt, sikoltottam egy nagyot. Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint akinek eltörték a bordáit. Bár így jobban visszagondolva, nagyobb volt az ijedtségem, mint a fájdalmam. De szerelmem nem így gondolta. Fájdalmas kiáltásom hallatán, azonnal leugrott rólam, s elkínzott szemekkel nézett rám.

- Edward nem történt semmi. - suttogtam neki remegő hangon, hátha meg tudom őt győzni, hogy az előbbi csak pusztán véletlen volt, s nem is fáj annyira.

- Még, hogy nem történt semmi. A fenébe is, majdnem összetörtelek, és te azt mondod, hogy nem történt semmi. Mond Bella, tényleg ennyire elment az eszed. – kezdett el kiabálni velem.  Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, de válaszolni nem voltam képes.

- Sajnálom. Ezt én nem tudom folytatni – hangzott az utolsó szó, majd ruháit felkapkodva kirohant a szobából. Én az ágyra dőlve zokogtam, s nem akartam elhinni, hogy ilyen módon érjen véget.  Nem akartam elhinni, hogy így itt hagyott egyedül.  A szívem olyan erősen zakatolt, s már a szádülés kerülgetett.  Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mikor erőt vettem magamon, s visszavettem a pizsama felsőmet is. Aztán újra átadtam magam az érzelmeknek, és csak sírtam, sírtam és sírtam.

- Ó Bella.- hallottam meg Alice hangját. – Minden az én hibám, én erőltettem rátok ezt az egészet, annyira sajnálom. – Tudtam, hogyha képes lenne rá, akkor most neki is ugyan ilyen patakokban folyna a könnye, mint nekem. Való igaz, hogy Alice segédkezett a tervem kialakításában, de én akartam annyira, hogy megtörténjen. Bíztam magamban, bíztam Edwardban, bíztam abban, hogy a sors nem lehet annyira kegyetlen.

Mindent meg akartam adni Edwardnak, erre csak szenvedést kapott tőlem. Egy szörnyű nőszemély vagyok. Hiszen sosem elég jó, hogy boldoggá tegyem őt, mi értelem vele maradnom? Gondolataim miatt egy újabb, erősebb sírógörcs kerített hatalmába. Megszólalni azonban még mindig nem bírtam. El kell őt engednem?