4.fejezet

Begyömöszöltek a kocsi hátsó ülésére. Nem értettem semmit. Én azt hittem most már mindig együtt leszünk a Cullen család és én. Teljesen kétségbe estem, fogalmam sem volt hova visznek, s hogy miért. Egy órás kocsikázás után lassulni kezdett a jármű alattunk. Egy hatalmas szürke épület előtt parkoltunk le. Azt hiszem a legjobb szóra, ha azt mondom olyan mint egy szellem kastély. Igen, határozottan olyan a kinézete. Az épület körül végig hatalmas kerítés húzódott, eltakarva ezzel a kilátást, s minden egyéb dolgot a kinti világból.
-Fogoly lettem.-hirtelen tört rám a felismerés, s hasított a szívembe.
- Tessék?-kérdezte a mellettem sétáló két nő között a fiatalabbik. Már nem sírtam, nem volt értelme. Ha Ő így döntött nincs mit tennem, mint elfogadni a sorsom.
- Nem mondtam semmit, csak elég ijesztő ez a hely.-suttogtam.
- Nem kell félned. Hidd el sok barátod lesz majd itt, s én is mindig itt leszek.-finoman megfogta a kezem. A nagy ajtó nyikorogva nyílt ki előttünk, ezzel felborzolva  a hátamon a szőrt.
Odabent sem volt jobb a helyzet, mint kit. Egyszerű fehér falak, s gyertyák voltak mindenütt. Fentről pedig egy hatalmas csillár lógott, ami a fényt biztosította. A falakon még felfedezhető volt néhány kép, de koránt sem volt olyan, ami boldogságot sugároz. A festményeken komor arcok tekintettek ránk, sehol egy kedves mosoly.
- Hát borzongató..-suttogtam ismét magam elé.
-Tudom.-súgta vissza az a kedves nő, míg a másiknak nem tetszett ez a kijelentésem.
Amikor mér mindent alaposan megnéztem, elindultunk felfelé a nyikorgó lépcsőkön, de Mrs Dawidson hirtelen megállt.
- Most jönnek a társaid. Nincs is jobb alkalom téged bemutatni.- hirtelen két szemközti ajtó is kinyílt s gyerekek kezdtek kiszáguldozni rajta. Halkan beszélgettek egymással, de nagyon precíz sorban haladtak. Mindenkin szürke köpeny volt, egy címerrel, alatta pedig egységes ruha. Különös volt, hogy a lányok haja mind egyformán volt levágva. Sehol egy színes haj gumi, vagy hajcsatt. A fiúknak pedig gondosan oldalra fésülték a hajukat. Pedig én úgy tudtam, hogy a srácok utálnak fésülködni. Emlékszem Tomi hogy menekült Olívia néni elől, mikor meg akarta fésülni templomba menet előtt. Minden egyes fésülés után még jobban összeborzolta azt.
Az első sorban állók felénk tekintettek, majd haptákba vágták magukat, erre a többiek is felnéztek, hogy mi történhetett.
- Jó estét Mrs Dawidson. Jó estét Mrs Whait.- köszöntek kórusban.
- Jó estét gyerekek!- köszönt a két nő is. Majd Mrs Dawidson fojtatta.- Amint látjátok új társatok érkezett. A neve Isabella Swan, öt éves. Viselkedjetek vele rendesen.- mondta.
- Igen is asszonyom.-válaszolták ismét egyszerre.
- Most menjetek lefeküdni.-köszönt el tőlük, s tovább indult felfelé. Mi követtük őt. Egy iroda szerű szobába mentünk, ahol én is megkaptam az egyenruhámat, amibe át kellett öltöznöm.
- Gyere ülj le ide.- mutatott egy vas székre. Nagyon rosszat sejtettem, mikor az olló és fésű került elő. - Mrs Wait tudja mi a dolga.-mondta, majd bezárta maga mögött az ajtót.
- Ülj csak le Bella, ugye azt szereted, ha így hívnak, engem nyugodtan szólíts csak Tereza-nak, ha Mrs Dawidson nincs itt.- tetem amit mondott, s leültem a hideg székbe. Tereza kihúzta a hajamból a haj gumit, s kivette a csattokat. Óvatosan fésülte ki a hajamat, ami a hátam közepéig ért, majd kezébe vette az ollót. Összeszorítottam a szemem, s reméltem, hogy gyorsan túl esünk rajta. Minden egyes nyisszantásnál kicsordult egy könnycseppem. Próbáltam visszatartani a sírást, de nem igazán jött össze. Tudtam hiába ellenkeznék, s talán még rosszabbul is járhatnék annál, hogy levágják a hajam.
- Kész is. Nem is áll olyan rosszul. Szeretnéd megnézni?-kérdezte.
- Igen.-szipogtam. Majd Tereza felém tartott egy kis tükröt. Igaza volt, nem rosszul néztem ki, hanem szörnyen. A hosszú hajam most alig ért a nyakam közepéig. Frufrumat pedig oldalra fésülte.
-Tudom, nem valami szív derítő, de hidd el meg fogod szokni.-Tereza végig kedvesen mosolygott rám.- Na de most gyere ideje neked is lefeküdnöd. Megmutatom hol lesz a hálószobád. A hosszú folyosón sétáltunk egy darabig, majd volt balra egy elágazás, az egyik a fiú a másik a lány részleghez vezetett magyarázott végig Tereza.
Majd benyitottunk egy újabb ajtón. Az ágyak egymás mellett voltak. Az ágyneműk mind egyszerű fehér színben sorakoztak egymás mellett az ágyakon. Már mindenki csukott szemmel feküdt az ágyában. De szerintem még nem aludtak. Tereza az egyik szekrényhez sétált, amiből egy hálóinget húzott elő.
- Segítsek átöltözni?-kérdezte, mire én megráztam a fejem, hogy menni fog egyedül is.
Mikor a többi gyerek meghallotta Tereza hangját, rögtön kinyílt a szemük, s felültek az ágyban.
- Nocsak, nocsak! Már azt hittem rég az álmok földjén jártok.-mosolygott rá mindenkire.- Na de most már ideje tényleg aludni, neked is Bella. Válassz egy szabad ágyat, aztán bújj be gyorsan. A szobában még öt szabad hely volt. Ha már van választásom, akkor olyat kerestem, ami a fal mellett van. Így rögtön az elő helyre bebújtam. Mindig is úgy szerettem aludni, hogy szorosan hozzátapadtam hideg falhoz, de közben a meleg takaró biztonságot nyújtott.
- Szép álmokat Tereza.-köszöntünk el tőle, mikor magunkra hagyott.
- Nektek is szépségeim. -köszönt ő is vissza.


Három évvel később....


- Mit csináljak veled Bella.-kérdezte Tereza egy újabb rosszalkodásom után. Hát igen, nem én voltam a minta gyerek tökéletes példája. Mindig történt velem valami. Legtöbbször csak elestem, vagy összetörtem valamit, amiért büntetést kaptam.
- Nem tehetek róla, hogy az a vacak váza pont ott volt, mikor megbotlottam.-próbáltam védekezni, de Tereza átlátott rajtam.
- Na persze! Ugye tudod, hogy ennek következménye lesz.-mondta, miközben a sebeimet fertőtlenítette. Ugyanis az üveg cserepek elvágták a térdemet, s a kezemet.
- Hát hogyne, újabb két óra a kamrában.-húztam gúnyos mosolyra a számat. Már számtalanszor zártak be arra a helyre. Elsőnek nagyon rémisztő volt, hisz sehol lámpa, csak egy aprócska ablak van, amin rácsok vannak. Az annyi fényt bocsájtott ki, hogy épp láttad a szaladgáló patkányokat. De már egészen megszoktam azt a helyet. A rágcsálók nem is olyan gonoszak, mint azt először gondoltam.

- Mindenki azonnal jöjjön le a nagyterembe!-hallottuk meg Mrs Sárkány, azaz Dawidson hangját.
- Siessünk, nehogy emiatt is megharagudjon rád.-fogta meg a kezem, majd húzott kifelé.
- Oké, oké.

Pillanatok alatt mindenki lent termett, s vártuk a legújabb hírt.

- Mint azt már tudjátok vannak olyan szerencsések, akik azelőtt kikerülnek innen, mielőtt betöltenék a 21 évet. Ilyen lehetőség adatik most meg valamelyikötöknek. Egy házaspár érkezik majd hozzánk, s egy öt és 10 év közötti kislányt szeretnének. Szóval, aki ide tartozik, holnap tíz órakkor mind itt legyen, tökéletes állapotban. Érthető voltam?-kiabálta.
- Igen is asszonyom.-hangzott az egyöntetű válasz.
De még mit nem, majd bazári majmot csinálok magamból. nem őrültem meg..

Remélem tetszett nektek.:)
pusz
Anita