Hisztiii..ízelítő...díj :)

Szaisztok!

Na kezdjünk is neki, mert sok dolgunk van még. Először is áruljátok már el nekem, hogy 97 olvasó közül, miért csak három veszi a fáradtságot, hogy írjon pár szerencsétlen sort? De most komolyan én a szívem lelkem kiteszem, megjegyzem, éjszaka, munka után még nektek dolgozom és ti semmibe vesztek. Elegem van ebből. Ha nem látnám, hogy naponta több mint 50-en látogatjátok meg az oldalt Isten látja a lelkem én nem hisztiznék, de piszkosul szarul esik, hogy ennyire becsültök. Persze könnyű azt gondolni, hogy majd más úgy is ír, akkor én minek tegyem, de ez nem így van. Én azt akarom, hogy legalább egyszer -akár chatben is- mutassatok egy kis megnyílvánulást. Azt hiszem nem kérek sokat, mondjuk 10 megjegyzéssel...bár ezt csak úgy általánosan mondom, nem mint határ.. :(
A következő fejezet pedig kész van, de nem kapjátok meg ma. Három embertől szeretnék bocsánatot is kérni emiatt. Melinda, Szandi és Reni, nagyon szépen köszönöm nektek, hogy leírtátok a véleményeteket és biztattok engem. Nélkületek nem menne (K)(L) !

Ízelítő:

Bella:

Újabb két hét szállt tova. A fájdalom bár tompult bennem, el nem tűnt, s én valahol legbelül tudtam, hogy nem is fog soha. Mert bár nappal Jacob beragasztja az izzó sebeket, éjszaka még is felszakadnak, s jobban fájnak, mint előtte valaha. Már lassan egy teljes hónapja ez megy, pontosabban éppen ma 27 napja. Ez alatt az idő alatt elfogytak a könnyeim, csillapodott a dühöm és a nélkül ki tudom ejteni a nevét, hogy összeroppannék. Legalább is, ez a tökéletes álcám. Minden nap járok suliba, tanulok, elvégzem a rám hagyott házimunkát, a szabad időmet pedig Jacobbal töltöm. Nagyon sok mindent megtudtam róla, többek között a Jazminnel való kapcsolatát és életének talán legnagyobb titkát. Ami nagyon sok erőt nyújt nekem, s újra és újra felidézem magamban szavait.


- Tudod Bella azokban a napokban tényleg elveszettnek éreztem magam. Minden olyan furcsa lett. Valahogy a világ megváltozott körülöttem, és én nem éreztem magam a részesének. Nehéz volt elfogadnom, hogy az eddig tökéletesnek hitt életem fenekestül megváltozott. Jasmin és én egy hét múlva elhagytuk La push területét. Csupán a legszükségesebb dolgokat vittük magunkkal, annyit, amennyi a túléléshez szükséges és nélkülözhetetlen lehet. Az első napokban az erdőben aludtunk. Ami az enyhe kezdeti napokban még kellemes is volt. Összebújni egy hálózsákban a szerelmeddel, s közösen kémlelni a csillagokat, egyszerűen felejthetetlen pillanat volt. - Sajnos akaratom ellenére jutottak eszembe a saját emlékeim is.  Azon az estén, mikor Edward kiszöktetett a kórházból, mi is összebújva kémleltük a csillagokat, s vallottunk egymásnak örök szerelmet. Mekkora hazugság!

- Természetesen, ez nem maradt mindig így. Nappal az éhségtől, éjjelenként pedig az egyre komorabb hidegtől szenvedtünk. A biológia szükségleteink teljességgel kielégítetlenek voltak, ezért sokkal ingerlékenyebbek is lettünk. Ráadásként én tízszeresen éltem meg minden érzelmi impulzust. Nem volt más választásom, éhes voltam és fáztam. Az ösztöneim vezettek, s én megtettem azt, amit megígértem magamnak, hogy sosem fogok. Szándékosan farkassá változtam. Egy másfél méteres monstrumként szemléltem a világot magam körül. Minden annyira más volt, mint emberként. Most igazán a természet részének érezhettem magam. A legkisebb neszt is tökéletesen meghallottam és akár csukott szemmel, szimplán szagok alapján is megfelelően tájékozódtam volna. Így ráhagyatkoztam az állati mivoltomra, s tettem azt, amit az ösztöneim diktáltak. Elejtettem egy szarvast, majd úgy nyersen, ahogy összerogyott a karjaim közt, nekiestem, Miután csillapítottam az éhségemet, azon voltam, hogy felfedezzem a képességeimet. Elképesztően gyors voltam, szinte láthatatlanul suhantam a föld felett, s piszkosul élveztem. Most már úgy éreztem enyém a világ, s nem lehet senki, aki ellenszegüljön nekem.

Egészen addig, míg meg nem jelent Ő….

Remélem kellőképp gonosz voltam most... XD

Díj:

1. Elfogadja a díjat, aki kapja és megköszöni –hisz, mind etikusak vagyunk :D
2. Közzéteszi a blogján és büszke arra, hogy nem csak egyféleképpen tudunk szerelmesek lenni :)
3. Leírja, hogy számára milyen volt/van az első nagy szerelem - amire sokan mondják, hogy plátói, de ez nem igaz!
4. Tovább adhatja olyanoknak, akik szerinte tudják, mit jelent az a szerelmes történet, ahol nem csak dúl a láw :)

És akkor hajrá:

1. Természetesen nagyon örülök a díjnak, és igazán jól esik, hogy a sok kalamajka ellenére romantikusnak találjátok a történetem. Köszönöm szépen Reni! <3
2. Azt hiszem, ezzel megvolnánk. :) A szerelmet mindenki másféleképpen éli meg...de pont ez benne a varázslatos! Nemde?
3. Erről azt hiszem ódákat tudnék zengeni, és nem is hiszem, hogy kíváncsiak vagytok rá. Ha még is, akkor nyugodtan kérdezzetek. Lényegében annyi, hogy bár összetörte a szívemet, Ő volt az első fiú, akinél igazán éreztem, hogy szeret és én viszont szeretem :)
4. Én most egy valakinek, vagyis két személynek adnám tovább. Akiknél szerintem senki sem alakítja jobban a szerelmi szálakat. : Amy&Krisssz  Sajnálom, de linket nem mellékelhetek hozzá, mivel meghívós az oldal, de én úgy érzem, hogy náluk jobban senki sem érdemli ezt meg.

Jó éjszakét!
Anita